Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A Bach-korszak közbiztonsági és termelési érdekekből elhatározta (1853) az. alföldi tanyavilág megszüntetését és új faluk létesítését. Jelentéseket kért az érdekelt megyefőnököktől. Csongrád megye jelentése a négy nagyhatárú megyei város: Szeged, Vásárhely, Szentes, Csongrád adatait összegezi. Szeged határában — a dűlőket részletezve — 1838 tanyán 2982 tanyai, illetőleg Városon kívül eső házat írtak össze. A városi bizottság ezeket föltérképezte, és 20 megszervezendő faluba osztotta be. Megjelölték az új faluk helyét és legelőterületét is. A térkép sajnos, nem maradt ránk. A tanyák értékét átlag 1000, összesen tehát 1 838 000 forintra becsülték. A polgármester a jelentésben kifejtette,

123 hogy a szegedi homokföldet nem lehet a bácskaival vagy bánátival egyenlően értékelni. A homok önfeláldozó munkát követel. Elengedhetetlen az egyidejű állattenyésztés, a folytonos trágyázás, és az. állandó tanyai lakás. Helyesen mutat rá a jelentés, hogy a tanyák megszüntetésével megakadna a futóhomok megkötése. Eltűnnének a jó mezők, a szőlőhegyek. A táj ismét elvadulna. A tervet Szeged városa csak azesetben támogatná szívesen, ha még üres puszták benépesítése, tehát ezeknek telepítése volna a cél. A közbiztonság nem javulna meg a tanyavilág lerontásával, ami egyébként ezreknek tönkretételét is jelentené egyúttal. Meg kell fontolni — írja még a jelentés — ,hogy a gazdát megfosszák-e részben apái, részben önszorgalma által felvirágoztatott gazdaságától és vessék ismeretlen sorsnak oda? Hangoztatta a polgármester még azt is, hogy a tanyák közigazgatási gondozásban részesülnek 20 tanyai kapitányság révén. Javítani akarják a tanyai iskolázást, gondoskodni kívánnak a vallási szükségletekről is. A polgármesteri jelentés előtt ugyanebben az esztendőben maguk a gazdák is kérvényt nyújtottak be a helytartósághoz, amelyet Rengey Ferdinánd szegedi ügyvéd fogalmazott. Érvelése lényegében egyezik a polgármesteri jelentéssel. A gazdák kérvénye hangsúlyozza, hogy a szegedi határban, amely nem oszlik nyomásokra, a tagosított birtokok átaljában sívó vagy éppen repülő homokból állván, a gazdának örök éber figyelmét, gondoskodását és így jelenlétét követelik meg. Ez a legfőbb oka a tanyavilág kibontakozásának. A beadvány önérzetesen fejtegeti, hogy „mi senkinek sem köszönhetnó'k meg, ha bennünket általánosan szilaj, neveletlen embereknek, sőt gonosztevőknek írna le, és ilyen okokból sürgetnék felsőbb helyeken tanyáink lerombolását." A tervezett új falukat csupán cselédek laknák, mert „maguk a gazdák jó részben a városban nevelkednek és tartózkodnak, és csak munka idején töltenek itt napokat, sőt heteket." A tanyákon vannak a birtokosnak „minden épületei, itt tartja jószágát, itt tenyészt és termeszt és homokjának egy részét még kertileg is műveli, itt van szőlő- és gyümölcskertje." A tanyák naponta szaporodnak, és éppen további szaporodásuk a közbiztonság biztosítéka, nem pedig elpusztításuk. * Röviden utaltunk előbb rá, hogy 1853-ban a Város az összes járási legelőföldeket 37 ezer forint évi bér fejében gazdaságoknak adta bérbe, önálló kezelési joggal. Kikötötte azonban, hogy a járásokat csak legeltetésre használják. Az 1854. esztendő újabb nagyjelentőségű, egyenesen döntő fordulatot hoz a szegedi tanyavilág történeti fejlődésébe. A császári kormánytól kibocsátott „nemzeti önkénytes kölcsön", valójában kényszerkölcsön 600 ezer forint terhet ró a Városra. 123 Szabó I. 174. 127