Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

szerzetes történetírás eredményeit. Öntudatlanul is megérzi a történelmi gondolkodás humanista jelentőségét. Nem hallgathatunk azonban az „Etelka" nyomában Szegeden is fölburjánzó délibábos magyarságszemléletró'l, 16 amelynek fattyúhajtásait még nap­jainkban sem sikerült egészen kiirtani. Dugonics azonban nemcsak a történelem világában, hanem a térben is kitágítja korának magyar látóhatárát. Sajnovics Jánosnak a finnugor rokonságot illető alap­vető tudományos fölfedezéseit az „Etelka" viszi bele a magyar köztudatba. Az újabb irodalomtörténeti kutatások nyomatékosan rámutatnak arra, hogy a nyugati irodalom ebben az időben különös kedvvel és érdekló'déssel fordul a „ködös észak" felé; a bontakozó romantika számára alkalmas tárgyat és környezetet kere­sett. Megkezdődik tehát az északi dolgok divatja, a septentriomanie, 17 amelynek ha­zánkban első képviselője Dugonics András. Hazafias gerjedelmében öntudatlanul, de kiváló ösztönnel sikerül neki kora európai irodalmának egyik legmodernebb áram­latát meghonosítania. így van ez különben népiességével is. Nem biztos, hogy Rousseau romantikus természetkultuszát, méginkább Herder romantikus népkultuszát Dugonics közvetle­nül ismerte volna. És idehaza mégis annak a szerte Európában észlelhető mozgalom­nak válik vezérévé, amely a néplélek és népélet megismerését, sőt követését tűzi ki magának tudományos és költői feladatul. Igaz ugyan, hogy a nyugati törekvések és a Dugonics kezdeményezte hazai jelenségek társadalmi hátterükben, indítékaikban lényegesen különböznek egymástól. Nyugaton a „magas" kultúra túlfinomult világából, dekadens zsákutcájából menekülnek a műveltek és előkelők a népélet egészségesnek és romlatlannak érzett egyszerűségéhez. Nálunk a társadalom túlnyo­mó része még a népkultúra tisztes igénytelenségében élt, amelyet Dugonics és hí­vei tősgyökeresen magyarnak éreztek a műveltek kozmopolita, romlottnak híresztelt műveltségével szemben. Nézzünk most szét a piarista Palánk után Alsóvároson. A XVIII. század barokk történelemszemlélete hatja át a franciskánus Telek Jó­zsef (1710—1773) munkásságát, 18 amikor a „Cosmographia" c. kéziratban maradt munkájában (1760) 19 az alsóvárosi templommal kapcsolatban összegyűjtötte Szeged városának muzeális jelentőségű tárgyi emlékeit (Gellért-kazula, Mátyás király pa­18 Ennek a délibábos szemléletnek szegedi eltévelyedései, fattyúhajtásai között kell megemlíte­nünk a csallóközi származású, de élete utolsó évtizedeiben a Rónay-család kiszombori vendégszerete­tét élvező és Szegedre sűrűn bejárogató Somogyi Antalnak (1812—1885) Régi magyar énekek címmel kiadott koholmányait (1873). Az „eredeti" a szegedi Somogyi-Könyvtárba került. Vö. Fölfödözés a Somogyi Könyvtárban. Hun-székely kéziratok. SzN. 1890, 71. sz. Tóth В., Magyar ritkaságok. Bp. 1899. 20; „A rovásírás szegedi kódexe". SzH. 1902, 229. sz. Móra F., Rovó Somogyi. Magyar Bibliofil Szemle 1924, 82. A másik a volt piarista papnövendék és negyvennyolcas honvéd, Szabó Mihály (1825—1903) szegedi tanítóképző intézeti igazgató, aki Dugonics ábrándos szómagyarázatait követi ködös nyelv­metafizikai elmefuttatásaiban. Nem vesz tudomást a korában már virágzó módszeres magyar nép­nyelvkutatás hatalmas erőfeszítéseiről. Művei: Magyar nyelvbölcselet. Szeged 1892. A szegedi nyelvjárás története. Szeged 1898. A ked és kend tájszók története. Szeged 1898. A szopós kisded anyai nevei. Néhai Dugonics András 1898-iki névnapja emlékéül. Szeged 1898. Dugonics András délibábos szelleme föl-fölbukkan Kovács Jánosnál, sőt itt-ott még a fiatal Kálmánynál is. 17 A septentriomanie mint koráramlat Baráti 56. 18 Pályájáról értékes dolgozatot írt Tamás P., Telek József élete és műve. Bp. 1948. 19 Teljes címe: Protocollum conventus Szegediensis, seu cosmographia seu brevis descriptio olim florentissimae, nunc a cineribus redivivae Provinciáé Hungáriáé Ordinis Minor um S. P. Francisci Strictions observantiae. A nagyértékű kézirat 1944 óta lappang. 10

Next

/
Thumbnails
Contents