Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Nézd meg a Szőregi hét száz öl hidakat! Két hét alatt végben vitt szörnyű munkákat. Ezer hét száz ötven ölnyi Töltéseken Polgárim tsinálták ezt ön költségeken, Amaz-három helyt van, egy két négy száz hoszsza, Kemény tölgy-fákból áll, mindég újjul roszsza. Bátor járást szerzek evvel áradáskor Könnyen, hajón álló hídon Tiszán lévén! Szárazon szállítok át utast mindenkor Jöhet, mehet kiki, úttyát erre vévén.

78 Ez volt а falábú híd, másként százlábú híd, amely 1870-ig állott. Elődeik nyomán öreg szoregiek máig emlegetik. A megnövekedett átkelő forgalom lebonyolítására nagyjából a mai közúti híd vonalában, talán mégis kissé délebbre állott a hajóhíd, voltaképpen pontonhíd. A Város és Újszeged, illetőleg a Temesköz közötti forgalom 1883 előtt ezen a hajóhídon bonyolódott le. Szükség esetén felnyitották, amikor hajó haladt rajta keresztül. Télire szétbontották. A hajóhídról a víziéletnél még bővebben is szó esik. Az Újszeged—szoregi uradalom valóságos kincsesbányája volt Szeged városának. Érthető tehát, hogy a zálogot továbbra is, a lejáró negyedszázad után is meg szerette volna tartani. Hogy a lakosság ragaszkodását biztosítsa, az udvari kamaránál eljárt, hogy Újszegedet a király mezővárosi rangra emelje (1796), ami vásártartási jogot is jelentett. Sok, itt nem részletezhető huzavona után 1836-ban Szeged városának Újszeged megtartása fejében le kellett mondania Öttömös birtokáról. A csere idejében Újszegeden még mindig csak 13 ház állott. Azóta házak, raktárak épültek. 1877-ben már 111 háza volt, lakosainak száma pedig 843. Ezek is inkább cselédek, alkalmazottak. A lakosság a palánki Dömötör-templom híve és ideát Szegeden temetkezik. Csak 120 hold a magánbirtok, a többi Szeged város köztulajdona, amelyet szegediek, főleg alsóvárosiak bérelnek. Ügyeikben a járási székhelyre, Törökkanizsára, illetőleg a megyei székvárosba, Nagybecskerekre kénytelenek fáradni. Újszegednek a szabadságharc idején, főleg pedig 1849-ben igen mozgalmas napjai voltak. Theodorovics császári tábornok szerbjei február 11-én bevonultak Újszegedre, ahonnan a Várost ágyúzni kezdték. Délután a sópajták táján felsővárosi nemzetőrök tisztjeik intelme ellenére nekivágtak a szakadozó jégtábláknak, és istenkísértésnek tetsző vakmerőséggel átkeltek a Tiszán, majd hirtelen támadással a szerbeket kiverték Újszegedről.

79 Pár nap múlva Szoreg is magyar kézre került. Az eseményről egykorú népirat

80 is megemlékezik, amelynek elejét jellemzésül itt idézzük: AH még Szeged — ragyog ősi dicsősége, Törzsökös népében él még Árpád vére: Rendületlenül áll a nép e szent földön, Hol Hunyadi János járt kelt ős időkön. Sírja még szellemét e nagy hazafinak, Fiának Mátyásnak s fekete hadának. Vérpatakot áraszt a vad ... csordából, S nem hagy gyáván csúfot űzetni magából. Kossuth a magyarok újabb megváltója. Büszke e hős népre, mint maga megmondta, S igazán jól monda — kiteljesült szava, Mert e nép a ...ok r

ettendő ostora. Hallja — ki nem látta ama dicső tettet, Melyet Szeged vitéz népe elkövetett... 78 Vedres I., Tanátsház. 79 Reizner 11,135. 80 A nép győzelme vagy az új-szegedi csata. Gyula 1849. Réthy Lipót. 106