Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A szabadságharc további újszegedi eseményei közé tartozik, hogy július 28-án reggel irtózatos robbanás történt Újszegeden : a várból az újszegedi Zsótér-raktárba átszállított 60 mázsányi puskapor felrobbant. „A Tisza medréből — írja

81 Reizner — majdnem kicsapott, számos dereglyét fölborítva és összezúzva vetett ki a partra. A legtöbb hajónak és malomnak horgonya elszakadt és jelentékeny sérülést szenvedett. A légberöpülő magtár romjai, tégladarabjai a vár mellett levő sétányra és a Szabadság térre hullottak át, és mindenfelé törmeléket, szétroncsolt tetemeket lehetett látni." Július utolsó napjaiban a kormány, augusztus 1-én pedig a honvédség is elhagyta Szegedet. 3-án Haynau szállotta meg a Várost, még aznap Újszegedet is. A honvédség súlyos veszteséggel kénytelen volt visszavonulni. Újszegeden a múlt század második felében superplacc néven emlegetett hatalmas hajóépítő telepek, fűrészüzemek működtek. Számtalan dohánybeváltó pajta is állott itt. Megindult a Maros szabályozása, ármentesítése is. 1858-ban egy itt állomásozó derék osztrák katonatiszt, Reitzenstein Vilmos, az újszegedi hídfővel szemben elterülő hepehupás vadont hallatlan erőfeszítéssel és áldozattal — a katonaság kirendelésével — gyönyörű ligetté alakította át,

82 ami már a hatvanas években kedvelt nyári üdülőhellyé vált. A Víz után a régi ligetből az új hídfő, továbbá a mederszélesítés sokat elvett, ezért kelet felé bővítették. 1877. május 24-én hajnalban Újszegedet árvíz pusztította el: a már említett 111 házból csak 7 maradt épségben. A Torontál megyétől magára hagyott Újszeged lakossága, amely számos eddigi kísérlet ellenére sem akart a Városhoz csatlakozni, most az egyesülés mellett döntött. Ez azonban most annyiban maradt. Az 1879. évi nagy árvíz viszont Újszegedet kímélte meg. Megindult a népáradat a hajóhídon meg a vashídon, azaz vasúti hídon Újszegedre, ahonnan azután a jótékonyság szétosztotta Arad, Temesvár, Nagybecskerek felé. 1880. június 5-én volt Újszeged községnek és a Nagymarostőnek Szeged városába való kebelezése. A városháza tornyán és a vár bástyáján zászlók, zenés ébresztő és taracklövések hirdették a nap ünnepélyességét. A hivatalos átadás pillanatában 21 ágyúlövés dördült el, az újszegedi hídfőnél felállított magas fenyőszálra pedig fölhúzták Szeged szabad királyi város kék—sárga—fehér—piros lobogóját.

83 1883 októberében megnyílt a modern közúti híd. Az átkelés 1914 előtt gyalogosoknak 4 fillér volt. E hídpénz lerovása úgy történt, hogy a pénzért váltott, pléhgaras néven emlegetett bádoglapot pár lépéssel odább urnába kellett beledobni. Újszegedről visszajövet nem kellett fizetni. A vám 1930 táján enyészett el. „Az egyszeri juhász ment volna át — meséli

84 Tömörkény — Újszegedről a hídon keresztül, a szamáron. Elébe állottak a vámszedők, hogy fizessen hat pénzt. Hát miért fizessek én — mondta a juhász — mikor ahol ni, a gyalogos emberek semmit sem fizetnek. Mondják a vámosok: ha majd kend is gyalog megy át, kend sem fizet. A juhász így fölvilágosíttatván, leszállt az istenlováról. Gyere no csacsi — mondta neki barátságosan. Átdugta fejét a hasa alatt, a vállára vette, s átvivén a csacsit a hídon, nem fizetett hat pénzt. A vámosok pedig szerfölött csodálkozának, hogy miért él az a bürge után, akinek ennyi esze van." Újszeged hivatalos neve a Víz után Erzsébetváros lett, felújított ligetéből pedig Erzsébet-liget, Erzsébet királyné után. A szegediek mindjárt tiltakoztak a hagyomá81 Reizner II, 166. 82 Reizner III, 216. 83 Újszeged ünnepélyes bekebelezése. SzN. 1880, 129. sz. 84 Tömörkény /., Új bor idején 425. 107