Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Orgona utca, Gyöngytyúk utca (a régi Tyúkbögy táján). A Törökfej utcát Török utcára, a Háromkorona utcát Korona utcára szürkítették. Feláldozták a már említett, törzsökös hangzású Kácsafészök, Háromdob, Kékkakas, Fehérlő, Epröskert, Zsidótemető, Ördögluk és más utcaneveket. 69 Rókust napjaink szocialista építkezése, a megyeháza, az északnyugati új városrész, a Budapest felé irányuló autóforgalom, az autóbusz pályaudvar, a modern vásárcsarnok hamarosan a Város közigazgatási, forgalmi és gazdasági súlypontjává fogja avatni. Voltaképpen tehát visszatér a maga hőskorához és fölelevenedik, továbbteljesedik a vasút eló'tti pezsgó' forgalma, vásári kereskedelme, virágzó fuvarozása. Móraváros A Városnak nagyjából a Kálvária utca, ma Tolbuhin sugárút, körtöltés és Petőfi sugárút által közrefogott része a Móraváros, röviden Móra, az alsóvárosi nép ajkán Újváros. 10 A Móra elnevezés talán még Móra Balázs főbíró idejére (1676) megy vissza, akinek cölöpökkel védett nemesi kúriája itt állott valahol. Móraváros vízállásos, mai napig nádtermő földje évszázadokon át nyilván lakatlan volt. Legföljebb hátságain alakultak ki kertek, szőlők. Ilyen volt a XVIII. században emlegetett, de a névdivat alapján föltétlenül még a középkorban telepített Betlehem, a mai Rákóczi utca nyugati részén, továbbá a Mestörhögy, az alsóvárosi templomtól északnyugatra. 1750. Elégh ollyan föld vagyon Alsó Városon lévő Temető mellet, ki másként Mester hegynek is mondatik. Az Aszalóhögy, olykor Aszalóvőgy, röviden Aszaló nagyjából a mai Kálvária sor és Korda sor szögében terült el. Az első világháború után Ottovay telep néven épült be. 1746. Aszalló Vőgyben lévő két darab Szöllőm. 1778. Aszaló heg. Ettől délre terült el a ma már szintén beépített Hernyós kertség. A Cserepessor a régi fazekasok, népiesen cserepesek hajlékára, illetőleg munkahelyére emlékeztet. Nem véletlen, hogy a Város legnagyobb téglagyára a múlt század folyamán itt bontakozott ki. Hogy a mai Móraváros területe még a XVIII. században is lakatlan volt, azt egykorú térképek mellett az is bizonyítja, hogy a Kálváriát, amelyik mindig a város szélére szokott kerülni, a mostani Bolyai utca táján szőlők között (inter vineas) állították föl. Itt volt a piaristák kertje is. Tőlük nyugatra a mai árvaház táján a katolikus és görögkeleti, később még a zsidó temető. Itt a katolikus temető melletti szántóföldön folyt hosszú időkön át a palánkiak Márk napi búzaszentelése, amelynek emlékezetét a Víz előtt a Búzaszentölő utca (mai semmitmondó neve : Zoltán utca) tartotta fönn. A Kilpalánk, tehát nagyjából a mai két körúttól, továbbá a Kossuth Lajos és Petőfi sugárutaktól körülhatárolt terület benépesedésével a múlt században, közvetlenül az 1831. évi kolerajárvány után a Kálváriát és a temetőket mostani helyükre telepítették ki. Az így felszabaduló területeket és szomszédos szántóföldeket, tanka néven emlegetett vízállásokat, amelyek hajdanában a kihalt Móra család, majd Nagy Ferenc szenátor birtokában voltak — innen az egykori megjelölés: Nagy Ferenc födje — — házhelyekül osztották ki. Főleg alsóvárosiak és rókusiak telepedtek ide. Az új városrész szabályos utcasorai, arányos telkei már a Víz előtt is mérnöki szemléletről, átgondoltságról tanúskodnak. A házak azonban nem érik el a régebbi városrészek színvonalát, aminek természetesen társadalmi és gazdasági okai vannak. 69 A Rókusi utcanevekhez is Péter L., Szeged utcanevei. 70 Bálint S., Móraváros MFMÉ 1968, 139. 103
