Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Föltétlenül a családi település nyomait ó'rzik Móraváros utcanevei: Móra, Szekeres, Hajnal (ennek félreértésébó'l született az árvíz után az ellentétes, a szegedi népnyelvben ismeretlen Alkony), Répás, Farkas, Katona, Csillag (híres koplalás, azaz fuvaros család), Fölhő, Kormányos, Faragó utca. A Vörösács, Nömöstakács utca itt élő iparosok nevét őrizte meg. A Víz utáni idegen névosztogatók állandósították őket a szegedi fül számára zörejszerűen hangzó, e-ző alakban. Ők változtatták meg a régebbi Gyöp utca nevét is az „előkelőbb" Gép utcára. Móravárosban települtek le a Város legszegényebb rétegei, amelyekből az agrárproletár: kubikos, téglagyári és gyárimunkás, napszámos, máról-holnapra tengődő emberek kerültek később ki, akik leghamarabb ébrednek társadalmi elhagyatottságuk tudatára. Szükségszerű emberi folyamat tehát, hogy a szociáldemokrácia, később a kommunizmus első szegedi hívei leginkább móravárosiak. Máshol bővebben is fejtegetjük, hogy Szeged városának egyik ipari különlegessége a papucs, amely a török idők szegedi hagyatéka. Iparművészetté azonban elsősorban móravárosi félproletár csizmadiák avatták a múlt század derekán. 71 Az első világháború előtt még számos fazekas, szíjjártó, kötélverő kisműhely is virágzott Móravárosban. Egyik kötelesmester, Bakay Nándor alapítása Móraváros és Rókus határán, a helybeli, elsősorban móravárosi kézműves hagyományokból kibontakozó Szegedi Kenderfonó Gyár (1877), amelynek szegedi ajkakon máig Bakay-gyár, röviden Bakay a neve. A közvetlen környezet ihleti a textilkombinát Móravárosba telepítését is. Újszeged Újszöged, a Város balparti része. 72 Középkori és hódoltsági múltjáról nincs adatunk. Azt sem tudjuk, hogy a megnevezés mikor bukkan föl, de a XVIII. század eló'tt aligha. Itt volt a Maros torkolati vidéke, hatalmas vízjárta táj : a vízimadarak hazája, halászok, madarászok, pákászok tanyázó helye. A Maros újszegedi részét megjelölő partrészek: a Marostorok, a tápai réten elterülő Marosdűlő, Maroshát, Marosszél dűlőnevek, a Marostü, részletezve Nagymarostű, Kismarostű, amelyek a Maros, főleg a Hóttmaros, öregek ajkán Dögmaros egykorú árterületét jelentik Újszeged és Szőreg között. Egyik Szőreg alatti szakaszának egyébként Cserőke a külön neve. Nagyhírű kertészetéről, faiskoláiról más összefüggésben szólunk. Egy 1782-ből származó levéltári adatot Inczefi Géza idéz: Marostó, amelynek azonban fekvése, jellege ismeretlen. A Királica két részből áll. A Nagykirálica Újszegednek az a része, amelyen a kendergyár, lövölde és füvészkert is elterül. A Kiskirálica viszont a Temesvári körúttól a Maros mai torkolatáig húzódó rész. Az 1947 körül kiirtott Kállay-liget táján terült el még a szabályozás előtt a Miklóstó. Részei: Miklósfa, Miklósfenék. Nevükre már nem emlékeznek. Ettől délkeletre húzódott a Halottaserdő, amelyet máig így emlegetnek, bár régebben kiirtották. Kis kertészetek virágzanak a helyén. A Hódi erdeje a Tisza, Nagykirálica és az újszegedi kamaratöltés között elterülő, kitűnő talajú, kertészségekkel és faiskolákkal telt rész. Ide települt a máris nagyhírű egyetemi füvészkert. E környéknek szokottabb népi, alsóvárosi neve Bánát, amely a régi szegedi szóláshagyományban, Dugonics följegyzésében is felbukkan : ezt nem adnám az egész 71 Bálint S., A szegedi papucs. Szeged 1955. 72 Bálint S., Újszeged MFMÉ 1969. Vö. még Pillich К., Újszeged múltja és jelene SzN. 1898 1898, 75., 76. sz. 104
