A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Péter László: A Hunyadi János sugárút története

A 12. sz. ház a harmincas évek óta Pálfy-Budinszky Endréé (1901 —1968), a város főmérnökéé volt: az ő nevéhez fűződnek Szeged első átgondolt városfejlesztési tervei. 1948-tól haláláig itt lakott Kukán Ferenc (1898—1971) szemészprofesszor. A 22. számú házban, mint említettem, kiváló professzorok laktak: Darányi Gyula (1888—1958) a közegészségtan; Förster Aurél (1876—1962) a klasszika-filológia; Hermann Egyed(1895—1970) a történelem; Purjesz Béla (1884—1959) a belgyógyászat; Széli Kálmán (1884—1952) az elméleti fizika, Vidákovits Kamilló (1879—1967) a sebészet tanára. A 30. sz. háznak a múlt század végétől Kelemen Kálmán (1839— 1918) árvaszéki ülnök volt a tulajdonosa: Kelemen Lászlónak, az első magyar színigazgatónak unokája, a könyvtáralapító Somogyi Károly unokaöccse, a szegedi közéletben szerepet játszott Kelemen Béla nagybátyja. A 37. sz. alatt lakott a harmincas-negyvenes években Heksch Nándor (1886—?) szobrász- és ötvösművész. A 39. sz. alatt állott régebbi házban dolgozott a húszas években Dobó Miklós (1897—1962) cipész, a fölszabadulás előtti forradalmi munkásmozgalom neves harcosa. A 40. sz. házban szerkesztette Hungara Esperantisto című folyóiratát a harmincas években Thurzó Péter (1870—1934) MÁV főintéző, az eszperantó tanításának világszerte ismert apostola. Ugyanitt lakott Baranyai Gyula (1858—1932) ny. polgári iskolai igazgató: felesége Bartók Béla édesanyjának barátnője, s e réven a család Bartók szegedi vendéglátója 1906-ban. (Akkor még nem itt, hanem a mai Április 4. útja 6. sz. alatti iskolában, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola mostani épületében laktak.) A 41. sz. ház falán emléktábla hirdeti, hogy negyven éven át, haláláig ott élt és alkotott Csefkó Gyula (1878—1954), a magyar szólásfejtés klasszikus tudósa. A 44. sz. házban lakott a Víz utánMenner János (1864—1923) zeneiskolai zongoratanár, a helyi zenei élet érdemes munkása, a Szegedi Polgári Dalárda karnagya. A 47. sz. alatt lakott a tízes években Szász Gyula (1864—1944) tanító, később a Szent György téri (a mai Dózsa György) iskola igazgatója, aki a szegedi múzeum néprajzi gyűjteményének megalapozásában Tömörkény mellett mint a múzeum külső munkatársa említésre méltó érdemeket szerzett. Az 53. sz. házban nevelkedett 1902 és 1906 között özvegy édesanyja szárnyai alatt Vasváry Ödön (1888—), a későbbi amerikai református lelkész, az amerikai magyarság történetének kutatója, aki egyedülállóan gazdag dokumentum-gyűjteményét szülővárosának, a Somogyi-könyvtárnak hagyományozta. Tudósokon, művészeken, egyetemi tanárokon kívül is volt néhány jellegzetes alakja az utcának. Ilyen mindjárt Vasváryék szomszédságában, az 51. sz. alatt, Hajnal István bérkocsis, törvényhatósági bizottsági tag. 1911-ben még itt lakott fia is, szintén Hajnal István (1886—1961) ügyvéd, tartalékos főhadnagy; az első világháború végén két magyar írónak is, Tamási Áronnak, és Kahána Mózesnek századparancsnoka volt. Mind ketten fölemlegették kíméletlenségét. Később a Széchenyi térre tette át irodáját. Az 55. sz. ház hosszú időn át (1911 —1942) volt Hattyasi Gyula neves lakatosmesteré. Vasmunkái iparművészeti értékűek voltak. Hasonlóan híresek a harmincas évektől az ötvenes évekig az 58. sz. házban dolgozó Fejős Pál lakatos kovácsoltvas munkái. A házát díszítő hatalmas cégére ma is az udvarban látható. Az utca leghosszabb ideig ott élő lakója Hrazdil Ede lehetett. A 29, sz. ház bizonyára már a Víz előtt az övé volt; az 1883. évi címtár kovácsként, az Építési törzskönyv puskaművesként emlegeti, de ugyancsak 1883-tól 1933-ig valamennyi forrás ecetgyárosnak mondja. Több mint fél évszázadon át! Özvegye még 1947-ben is ott 22