A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Felföldi László: Írásos dokumentumok egy mezőváros tánckultúrájáról

A kaszinó, a Polgárkör, a tűzoltók, különféle iparosok, postások, a munkás önképzőkör báljairól szóló beszámolók mellett többször olvashatunk a parasztság különböző rétegeit tömörítő egyletek báljairól is. A nagygazdákat összefogó Gazdasági Egylet báljára így hívogatnak a Maros 1889. január 8-iki számában: „a Gazdasági Egyesület bálja ma este tartatik. E bál lesz idén találkozója a makói polgárság színe javának, azoknak, akik családjaikkal nem szoktak kocsmai bálákban megjelenni s csak tisztességes helyeken találják fel magukat. Azért a mulatság előre láthatólag sikeresnek ígérkezik."

22 Pár nappal később a báli beszámolóban ezt olvashatjuk : „A Gazdasági Egylet bálja kitűnően sikerült úgy szellemileg, mint anyagilag. A gazdák szép leányai nagy számban jelentek meg. A táncok, nemcsak a csárdás, de a tour-tánczok szabályosan és jó kedvvel lejtettek."

23 E báli beszámolókban emlegetett tour-tánczok, füzértánc, a 20-40 párral táncolt négyesek táncmesterek tevékenységéről árulkodnak. A leghíresebb makói táncmester Schwartz Miksa, aki eredetileg cipész mester volt, az 1880-as évektől kezdve majdnem 50 éven keresztül tanított tánciskolájában, a régi Gróf Vay utcai házában. Az újság hirdetéseiből és táncvigalmi engedélyek iktatókönyvéből tudjuk, hogy rövid ideig Makón tanított még 1870-ben Spatz Vilmos, 1895-ben Molnár József, 1906-ban Alföldi Gyula táncmester. Az 1920-as évektől a táncmesterek száma egyre szaporodik a városban, s a környező falvakban is megindulnak a tánciskolák a Makóról kirajzó tánctanítók tevékenysége nyomán. Az 1890-es évektől a tanyasi iskolák épületeiben is tartottak nyilvános táncvigalmakat. Ezekről szintén a táncvigalmak engedélyek iktatókönyvéből szerezhetünk tudomást. A szűkebb ismeretségi vagy baráti körben tartott citorabálakról, citorablakokról azonban csak ritkán maradt fenn irat a városi levéltárban, hiszen nem volt rendőrségi engedélyhez kötve. A citorabiakokról szóló ritka iratok közül itt egyet mutatunk be 1925-ből: „Kádár János (Türr u.) és Kis Lajos állami elemi iskolai igazgató (Bajza utcai iskola) tudomásomra hozták, hogy a makói „Honvéd" és „Cigánybécs" városrészekben vasárnaponként du. 3 órától másnap reggel 2-3 óráig az ún. „biakokban" ún. citorabálakat tartanak. Ezen bálák résztvevői 15-19 éves fiúk és 13-16 éves leányok minden szülői felügyelet nélkül. A jelenlévők belépődíjakat nem fizetnek, ennélfogva ezek a bálák látszólag nem nyilvánosak, hanem magán- vagy családi mulatságok jellegét viselik, s mint ilyenek, rendőri engedélyhez nincsenek, s a rendőri ellenőrzés könyen kikerülik. A fiatalság ezeken a mulatságokon titokban szeszesitalt fogyaszt, lerészegszik, erkölcstelen magaviseletet tanúsít, trágár beszédeket folytat, hazárd kártyajátékokkal, vad, szilaj táncokkal szórakozik, veszekszik, összeverekszik, amikor is a legények bicskákat, késeket rántanak és egymást megsebesítik. Ezen citorabálak — ha bent a báli helyiségben nem is, de kint a helyiség udvarán — titkos kéjelgési alkalmak is, egyszóval melegágyai a közerkölcsökkel ellenkező sok veszedelmes szociális, közegészségügyi, nemzetgazdasági, sőt mi több, honvédelmi és kulturális bajnak, visszafejlődésnek, mert a fiatalság megszokja a könnyelmű, léha, egészségre káros, erkölcsökre veszélyes, züllött életmódot, szolgálatba állni nem akar, mert ott hiányzik neki a meghitt s a hozzá hasonló fajsúlyú és társaság, az iskolában elalszik —• egy része ugyanis a mulatóknak még iskolaköteles. Elszomorító dolog, hogy a fiatalság a szülők tudtával és beleegyezésével ilyen feslett életet él. Különösen az Agyú u. 19. számú házban, a Kmetty utcában özv. Kovács Istvánné sz. Kovács Julianna házában és a Honvéd utcában Cs. Nagy Istvánné házában tartják leggyakrabban ezeket a mulatságokat. 22 Maros 1889. január 8. „Újdonságok" című rovat. 23 Maros 1889. január 17. „Újdonságok" című rovat 74