A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Tóth Ferenc: A makói rév és híd

azok a boldogtalanok, akik Szegedről jőve mindkét napon túlrekedtek a Maroson, s ha agyig érő sárban vissza nem akartak kocsirozni Szegedre vagy Zomborra, hát az erdőszéli hotelba voltak kénytelenek meghálni."

26 Joggal panaszolja Molnár Albert, a református algimnázium tanára is, hogy „hányan vannak közülünk, kiket egy vagy más baja arra kényszerit, hogy a marosi kompot használja többször vagy kevesebbszer évenként, vagy Bánátba vagy Szőregre a vasúthoz vagy a szegedi piacra vagy a törvényszékhez utazva? Mennyi kellemetlenségnek vagyunk ilyenkor kitéve a kompnál? Hányszor várakoznunk kell, mert vagy sok kocsi megelőzött már vagy a túlsó parton áll a komp, sokszor pedig egyáltalán meg kell várnunk a reggelt, hogy átjuthassunk. Hát még mikor csak a madár járhat a Maroson át, az ám csak a kellemetlenség annak, akinek mennie kellene. Hányszor fizettünk a mondott esetekben a révésznek forint borravalókat, hogy haladhassunk. Mennyibe kerül sokszor az, hogy dolgunkat be nem végezhetve is sietnünk kell, hogy a kompról le ne maradhassunk."

27 Molnár Albert a hídépítés érdekében is szót emel: „íme, eleget van módunk hallani, hogy városunkból, mint hajdan az Attila által ostromolt Aquilejából a gólyák, készülődnek elköltözni a szerencsefiak, mint olyan helyről , melynek múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény. Hát elmenjünk mi is? Vagy megadva magunkat balsorsunknak összedugott kézzel nézzük, mint hanyatlik napról-napra városunk? Nézzük, miként néptelenedik piaca. Ha a marosi állanó híd építését elmulasztjuk, ezzel Makó felett gyönyörűen elénekelhetjük a requiemet".

28 A tárnoki komp A századforduló idején makói földnélküliek és szegényparasztok 444 parcella 1000 négyszögöles földet vásároltak a kincstártól az apátfalvi határhoz tartozó Tárnokon. 1903-tól engedély nélkül rév átjárót tartottak fenn Makó és Apátfalva határában az ún. Fehérháznál. Vigh Bálint és neje egy korhadt dereglyén naponta kétszer — reggel és este — háromszáz „szocialistát" szállított át. Patkós Mihály folyamfelvigyázó erélyesen fellépett ellenük a jogtalan komphasználat miatt, mire azok elzavarták a helyszínről. A megrettent felvigyázó lövésre tartott fegyverrel szaladt Makóig. A nép meg kiáltotta utána: „Meg kell fogni, hasát kihasítani, a gyepen a bélit széjjel szórni."

29 Szakács Gábor és 178 társa 1904-ben személy és teherszállításra alkalmas magánhasználatú kompjárat engedélyezését kérte a tárnoki birtokosok részére. Az alispáni hivatal ehhez hozzájárult, de az aradi folyammérnökség a határozatot megfellebbezte. Végül 1907- ben a Kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta az engedélyt. A kompjárás helye M akó-Apátfal va határszélnek a Maros folyó jobb párjával képzett metszéspontjától felfelé számított 230 méterre esett. Fenntartója a Makón székelő Tárnoki Gazdasági Egyesület volt. Mint magánhasználatú kompot a tárnoki dűlőben földbirtokkal nem rendelkező egyének sem díjazás mellett, sem díjmentesen nem használhatták. A sodronykötelet part magassságában voltak kötelesek kifeszíteni. 28 Állandó híd, hol kése! az éji homályban? Maros 1876. február 27. 27 Maros 1876. október 29. 28 Maros 1876. október 29. 29 CsmL Csanád megye alispánjának kigyűjtött iratai. 130. sz. doboz. 34