A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Horváth Ferenc: Szer plébániatemploma és a település középkori története

levő települések vagy megszűntek, vagy egészen jelentéktelenekké sorvadtak (A tatárjárás következtében a Csongrád megyei települések 75%-a pusztult el).

132 Szer esetében ezzel szemben fokozatos fejlődés tapasztalható, melynek során a XV. századra a település a mezővárosok sorába emelkedett. Többen rámutattak arra, hogy a mezővárosok listájáról törölni kell azokat a településeket, melyeket Csánky Dezső csupán a vásártartási jog, és egyszeri oppidum-ként való említése alapján felvett,

133 de ide kell sorolni azokat a helységeket, melyek gazdasági-tásadalmi funkcióik révén mezővárosi szerepkört töltöttek be, jóllehet privilégiumaikat nem, vagy csak részben ismerjük. Szer viszonylatában a fejlődést meghatározó tényezők közül azonban ma már csak néhányat tudunk kimutatni, s forrásanyag hiányában hatásuk mérésére is csak általánosságban van lehetőség. A mezővárosi fejlődést vizsgáló kutatás szempontjait szem előtt tartva vegyük sorra e tényezőket:

134 1. Mindenekelőtt alapvető fontosságú a település kedvező földrajzi helyzete, ugyanis a Tisza-marosi víziutak és a Szeged-budai út közelsége önmagában biztosította a lehetőséget az ország gazdasági vérköreibe való bekapcsolódáshoz. A Buda és Brassó közötti útvonalon, melyen a nyugatról jövő kereskedelmi cikkek, s az Erdélyből jövő só és vágómarha áramlott, mindössze három város, Szeged, Várad, és Kolozsvár voltak nagyobb kereskedelmi gócok, ezért vált szükségessé kisebb hatósugarú gazdasági központok beiktatása. Bár ez a gazdasági szükségszerűség már a XIV. század előtt hatott, további tényezők együttes hatására csak a XIV. főképp azonban a XV. századra vált meghatározóvá.

135 Az ÉNY—DK irányú kereskedelmi forgalom mellett jelentős volt a környékről a Balkánon át Itáliába irányuló marhakereskedelem hatása is.

136 2. Szer a XI. században itt feltűnő Bor-Kalán nemzetség környékbeli birtokai nak igazgatási-gazdasági központja volt, melynek kiválasztásánál a fenti tényezők játszottak szerepet. A birtokokon folyó gazdálkodásról azonban nagyon kevés adatunk van. A jövedelmek jelentős részét képezhették a halastavak

137 és a tiszai halászat.

138 A különböző termelési ágak közül a gabonatermesztés, rétek és kaszálók, a gyümölcstermesztés és szőlőművelés, valamint a fakitermelés meglétéről tudunk,

139 ezek mellett azonban jelentős lehetett a nagyállattartás is.

140 Bizonyos tiszai révek kézbentartása (Tömörkény, Körtvélyes) ugyancsak szerepelt a Szer környéki birtokokból származó jövedelmek sorában.

141 132 Györffy Gy., Geogr. hist. 886. 133 Fügedi E., Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon. Századok. 1972/1. 86. 89-; Bácskai V., Magyar mezővárosok a XV. században (Értekezések a történettudomány köréből. Új sorozat 37. Bp., 1965. 21. 134 Fügedi E., i. m. 69—96.; t/ó'., Mezővárosaink kialakulása a XIV. században. Történelmi Szemle. 1972/3—4. 321—342.; Bácskai V., i. m. 135 Fügedi E., i. m. (Tört. Sz.) 323. 136 Qltvay F., Szeged múltja írott emlékekben 1222—1945. Szeged. 1968. 28. 137 Áronmorotvája, Vártó, Korgó névszerint, Alpár, Égenfa és a Burha melletti halastavak név nélkül említve: 1266 (F., 1V/3. 318—319.); Morotva: 1344 (Anjoukori okmánytár. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. IV. 412. Továbbiakban: Anj. O.), Keleses, Kerektó, Kiskilid, Kókad, Nádastó, Nascsa, Horpolyás, Csokord, Picsó: 1467 {Karácsonyi, 74.); Háromfül, Osztra, 1471 (Karácsonyi, 74—75). 138 Zsigmondkori oklevéltár. Összeállította Mályusz Elemér. 11/2. Bp., 1958. 11 (1407). A továbbiakban: ZsO., U. o. 420. (1410); Karácsonyi, 74 (1467) és Györffy Gy., Geogr. hist. 881—882. 139 Szőlő és gyümölcs: 1266 (F., IV/3, 319); 1075 Györffy Gy., Geogr. hist. 882. (ugyanitt búzatermesztés is!); Gabonatermesztés, rétek, kaszálók, erdők, fakitermelés: 1410 (ZsO. II/2 420), 1471 {Karácsonyi, 74). 140 Oltvay F., i. m. 28., Györffy Gy., Geogr. hist. 881—882. 141 Körtvélyes: 1266, 1276 (F., IV/3. 319; Wenzel, IX. 153), Tömörkény: 1410 (ZsO. H/2. 420.). 370