A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Horváth Ferenc: Szer plébániatemploma és a település középkori története
közepéig a Ternes, Kőrös, Tutisz, Maros és a Tisza folyók vidéke a Gyulák szállásterülete volt. 112 Ebből kiindulva Kristó Gyula az Ajtony-domínium kiterjedését a Hódmezővásárhely-Kaprevár vonaltól az Aldunáig, illetve a Tiszától az Erdélyi középhegységig elterülő területben jelölte meg. 113 Biztosan tudjuk azonban, hogy akorai szállásbirtokok és vármegyék mindig kétpartiak voltak, azaz a folyók nem jelentettek természetes határt, 114 s így joggal feltételezhető, hogy a X. század első felében a Gyulák hatalma bizonyos Tisza-jobbparti területekre is átnyúlt 115 és Ajtony-domíniuma — mint azt Kulcsár Péter feltételezi — magába foglalta a Duna-Tisza köze déli részeit is. 116 E körülmény a fenti kérdésre ugyan nem jelent egyértelmű választ, területünk korai birtokviszonyai megközelítésénél azonban — mint lehetőség — fokozott figyelmet érdemel. Biztosabb a törzsi helynevek és a nagyobb X. századi temetők hiányára, valamint az Anonymusnál szereplő birtokviszonyokra épített elmélet megítélése, melyben Györffy György az eredeti Bor-Kalán birtokoknak a vármegyeszervezés során 2/3-ad részben történt kisajátítását feltételezi. Jól kimutathatók ugyanis a Nyék, Kürt, Tarján, Jenő törzsi helynevek (valamint Ladány „vélt" törzsnév is), 117 létüket nem is illetheti kétség, hiszen ezeket Györffy György is pontosan ismeri, 118 annál inkább vitatható azonban felhasználhatóságuk mértéke egyes történeti események rekonstrukciójánál. 119 Az algyői közel 100 sírós X. századi temető ismerete óta a nagyobb temetők hiányáról sem beszélhetünk Csongrádban. 120 Valószínűen ugyancsak nagyobb, a X. század második felébe tartozó temetővel kell számolni Szeged-Csongrádi út esetében is, mely közvetlenül egy Tarján névvel jelölt határrész mellett került elő! 121 Ha a katonáskodó törzsi töredékek nagyobb temetői a katonai beavatkozás nyomán létrejött telepítések következményeinek tarthatók, 122 s a Géza-István-kori Kalán ős az Árpádok szövetségese volt, kézenfekvő lenne a következtetés, hogy a Kalánok itteni birtokaikat — melyek a királyi és a várbirtokhoz képest 1/3-ad arányt mutatnak 123 — egy korábbi birtokossal szemben alkalmazott erőszakos kisajátítás után kapták. E következtetés, mely Györffy György idézett véleményéből indul ki, természetesen csak abban az esetben állja meg helyét, amennyiben a Kalán névadó ős, valamint a katonáskodó törzsi töredékek történeti szerepét — azaz a nagyobb, ilyen tipusú temetők keletkezése okát — a Györffy György által megadott formában elismerjük. 112 Bíborbanszületett Konstantin., A birodalom kormányzása (Ford. : Moravcsik Gy.), Györffy., A magyarok elődeiről, 83. 113 Kristó Gy., Megjegyzések az ún. „pogánylázadások" kora történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Acta Historica (A továbbiakban: AHSz XVIII (1965). 7—8. 114 V. ö., 112. jegyzet, Györffy Gy., Tanulmányok, 17. 115 Kristó Gy., A középkori Tápé. Tápé története és néprajza. Tápé Község Tanácsa (Szerk.: Juhász A.) 1971. 48. 116 Kulcsár P., A magyar államszervezés néhány problémája. István és Ajtony harca. AHSz. III. (1958) 14. 117 Kristó Gy.—Makk F.—Szegfű L., Adatok „korai" helyneveink ismeretéhez. I. rész. AHSz. XL1V. (1973) 33, 36, 40. 118 Györffy Gy., Geogr. hist. 883. 119 Kristó Gy.—Makk F.—Szegfű L., i. m. 6—7. 120 Kürti В., Szeged-Algyő, 258. sz. kútkörzet. Rég. Füz. I. Ser. I. No. 27. 1974. 67., a temető feltárása még nem fejeződött be, az eddig feltárt sírok száma több, mtnt 80. (Kürti Béla szíves szóbeli közlése). 121 Uo., 68. Eddig 7 X. századi sír került elő, a feltárás nem fejeződött be (Az ásató szóbeli közlése). 122 Györffy Gy., Tanulmányok, 27. 368
