A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Rapcsányi László: Kelt levelem Ambrózfalván.... (Szociográfiai rádióriport)

házak előtt parkok, virágok, tehát szeretik is az ambróziak a falujukat és azt próbálják építeni, csinosítani és mindenkinek van terve, vágya; végeredményben a vállalatok is megtervezik a középtávú tervet, — úgy családon belül is „középtávú tervet" terveznek és az eredményben meg is látszik. — Amikor összeházasodtak, ki mit hozott hazulról? [A megszólított férfi] : — Mikor összeházasodtunk szinte mondhatnám azt, hogy csak magunkat hoztuk. [Nő]: — 58 decemberében kerültünk össze és akkor én itthon a szülői háznál, a férjem a tényleges katonai idejét töltötte, és mikor leszerelt, utána kaptunk a tanácstól egy szoba-konyhás bérlakást és ott voltunk 61-ig, és volt már 61-ben tizenegyezer forint megtakarított pénzünk, úgy voltunk, hogy ezt ne herdáljuk el, valami értékesebb dologba bele kell fektetni, és akkor támadt ez az ötlet, hogy volt egy eladó lakás itt az édesapámek utcasorában és nekivágtunk: némi személyi kölcsönnel és a megtakarított pénzen megvettük. — Elnézem ezt az utcát, ahol maguk laknak meg az édesapjáék, ez az Achim András utca. Egy kicsit talán a tegnapi meg a holnapi Ambrózfalvának vegyes képe: földes út, nagyon szép házak, meg kell mondanom, látom, hogy egymás után tatarozzák, szép a járda is, lassan-lassan alakul át a község képe. Most nem akarok én a kirendeltség vezetőjétől titkot megtudni, csak azt suttogták, hogy a község lakóinak majdnem 3 millió takarékbetétje van. Hihető ez? — Hát igen, a tanácsülésen beszámolt a posta vezetője, akkor is már meghaladta a két milliót, hát gondolom a takarékos emberek révén, mindenki a pénzét a postába teszi, illetve a pénzét takarékba helyezi, tehát megközelítheti biztos a 3 millió forintot, na de erre nem vagyok én illetékes. A takarékbetét is titkos, erről bővebbet nem tudok. — Kedves Ilonka, árulkodik erről a község, meg kell nézni, a házakat, az emberek öltözését, ahogy csinosítják a környéket, ahogy sokasodnak a gépkocsik, egyáltalán ahogy a tervek alakulnak és ebből látni, hogy ha semmiből is indultak annak idején, — így mondom a régi nyelven, — módossá váltak, tollasodnak. — Hát én is, hogy csak egy nagyon picit visszapillantsak a régibe, 61-ben vettük meg a házat, majd 63-ban jött az első gyerek, Aztán próbáltuk csinosítani, rendbehozni, — mert nagyon elhanyagolt házat vettünk — jónéhány ezer forintunk már benne van: fürdőszoba, beüvegezett folyosó, új ablakok, ajtók, minden van. Majd 70-ben jött a másik gyerek. Elsősorban lakást akartunk teremteni, otthont, magunkét, ahol majd a gyerekeket nevelni tudjuk. [Férfi]: — Terveink közé tartozik, hogy lakásunk belső részét tökéletesen rendbehozzuk, bútorozás, külföldi kirándulás. — Hová utazna legszívesebben? — Legszívesebben tengerpartra szeretnék eljutni, Adriára. [Feleség] : — És valószínűleg, mire ez a riport elhangzik, addigra már a személygépkocsink is itt lesz, mert ugyanis napok kérdése, hogy megkapjuk a kiutalást egy Zsiguli személygépkocsira és így könnyebben elérhetjük a jövő évben ezeket a terveket, mindazt, amit a férjem elmondott. 238