A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Rapcsányi László: Gegeben mein Brief zu Ambrózfalva... (Radioriport)

Kedves hallgatóink, így teltek a napok Ambrózfalván. És mert minden levél egyszer a végére ér, ez is lassan befejeződik. Szól a község lakóinak is, kívánom, hogy őrizzék meg a tegnapok tapasztalatát és vendégszerető, beszédes kedvüket. Már szedelőzködtem Ambrózfalváról, amikor ismét feltűnt Csohány néni. Sok beszélgetésen ott ült mellettem, figyelt, hallgatta, hiszen kicsit a saját életét is visszahallgatta és különösen bólogatott, ha ezt a szót hallotta, hogy szocializmus. Ejnye Csohány néni, hát mikor hallotta először ezt a szót? [Csohányné] : — Én áztat régen hallottam, hogy szocializmus, nagyon régen az én férjemtől, hogy a szocializmus miből áll. Nagyon sokszor hallottam. Ha áztat megérjük, jobb sors lesz. Hát van is, akinek van, de azért nem mindenkinek van. Ahogy néz a fiatalokra, öröm az élet, minden kedvezmény megvan nekik, fizetés megvan. — De dolgoznak is a fiatalok. — Azért mondom, hogy munkalehetőség van és ha kereset van, van minden. Bizony kérem. — Bizony, a fiataloknak jó, meg annak, aki egészséges. Az idősebbeknek pedig, akik egyedül maradnak, akad egy jó szomszéd. — Hát akad, ha az a másik szomszéd is jó. Vagy van egy jó szomszéd, s másik rossz, az össze nem férhet. — No de ezt lehet a nagyvilágra is alkalmazni, mert hogyha az egyik szomszéd jó... — Csohány néni, hát ez már politika... — Persze hogy politika, ez is politika. „GEGEBEN MEIN BRIEF ZU AMBRÓZFALVA..." (Radioreportage) von László Rapcsányi Den 3. Oktober 1974. war eine interessante Reportage von Ambrózfalva, einer Gemeinde des Komitats Csongrád im Sender „Kossuth" des Ungarischen Rundfunks hörbar. Alte Leute ergreifen zuerst vor dem Mikrophon das Wort, ihre Worte bringen Licht auch in die Entstehung und Benennung des Dorfes — aber hauptsächlich ins Leben und in die Lebensführung der älteren Generation: brave Soldaten des ersten Weltkrieges sollten mit den Familienmitgliedern in der Horthy-Ära in Armut und Not leben. — Später erheitert die lebendige Gegenwart die kümmerlichen Erinnerungen: Ambrózfalva ist heute der Wohnort wohlhabender Arbeiter und kann sich schöner Familienhäuser rühmen. Die neuere Generation: die erwachsenen Söhne und Töchter der ehemaligen Armbauern und Knechte haben ihren Platz in unserer neuen Gesellschaft gefunden, sie sind mit ihrer Arbeit, den materiellen und moralischen Perspetiven zufrieden. 239