A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös-kormányzat idején 1932–1936

tonai célokat szolgáltak.

43 Az iparba történő beruházások nyomán megnövekedett annak gépi bázisa, emelkedett az iparban foglalkoztatottak száma. Mindezek következtében az ipari termelés már 1936—1937-ben túlhaladta a válság előtti színvonalat.

44 A szegedi gyáripar fejlődésének főbb tendenciái egybeestek az országos folyamatokkal. Amint az az előző fejezetből is látható, 1933-ban és 1934-ben némi javulás mutatkozott. Az 1932-es pánikhangulat, amely a vállalkozási kedvet minimumra csökkentette kezdett némileg felengedni. Bár a gyáripari vállalatok még mindig az anyagbeszerzés, értékesítés, devizakorlátozások nehézségeivel küszködtek és új alapítás továbbra sem igen volt, 1933—1934-ben az üzembeszüntetések és üzemcsökkentések folyamata végre megállt, sőt egyes vállalatoknál kismérvű fejlődés is tapasztalható volt. Ez a vontatott üzletjavulás 1935-ben tovább tartott, most már számottevően emelkedett a gyáripari termelés volumene. A fő gondot ekkor a rossz termés, a gyenge mezőgazdasági hozamok jelentették. Ez természetesen kedvezőtlenül érintette az ipart is. 1936-ban a fellendülés jelei a gyáriparban egész világosan megmutatkoztak, bár a fejlődés nem volt sem a gazdasági ágazatok között, sem pedig egy-egy ágazatban az ütem tekintetében egyenletes.

45 Különbözött már az is, ahogyan a vállalatok úrrá tudtak lenni a válság nehézségein. Láttuk pl., hogy az élelmiszeripar két vezető ágazata közül a húsfeldolgozó ipar könnyebben és sikeresebben lábalt ki a krízisből, mint a malomipar, ugyanis ez utóbbi még 1934-ben is sokféle bajjal küszködött. A húsfeldolgozó iparban különösen szép fejlődésnek indult a szalámigyártás. A szalámi termelésének emelkedését országosan az tette elsősorban lehetővé, hogy a továbbra is jelentős külföldi kereslet mellett növekedett a belföldi fogyasztás is.

46 A szegedi Pick-telep, amely a magyar szalámiipar mintegy 40%-át uralta ebben az időben, igyekezett kihasználni a kedvező feltételeket és főként az üzem nagyarányú korszerűsítése útján növelte a termelést.

47 Pick, profitja emelése érdekében más eszközöket is igénybe vett, pl. kartellbe lépett a legnagyobb szalámigyárakkal a nyersanyag beszerzésének és értékesítésének a megkönnyítésére.

48 Fokozta munkásai kizsákmányolását is. A Pick Szalámigyár erőfeszítései nem maradtak eredmény nélkül, 1934-ben a Kamarának adott jelentésében Pick Márk arról számolt be, hogy kedvezően alakult a gyár helyzete, örvendetesen nőtt a belföldi fogyasztás és javultak az árak. Gondot egyedül az okozott, hogy egyes külföldi államok, mint pl. Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország és Franciaország magas vámmal sújtották a magyar szalámit, ezért e 43 Uo. 44.; Kamara jegyz. 1934. 3., 20—21.; 1935. 18.; 1936. 1. 44 Berend—Ránki, i. m. 62. 45 Kamara jegyz. 1934—1936. 46 Mann—Sípos, i. m. 20. 47 1932-ben egy új 1701-es víznyomással működő, két töltőnyílású gépet szereztek be, amelyhez négy töltőasztal kapcsolódott egyenként 22 fő kiszolgáló személyzettel. 1936-ban létesült a hentesárugyár. Továbbá egy háromszintes dj épületet emeltek a tiszaparti irodaépület és a zsírolvasztó között. Ekkor kezdték meg az dn. szalámikolbász, kötözött sonka, 3—4 fajta szalonna, darabos sonka és disznósajt előállítását. A korszerűsített gyár termelése elérte a 40—50 vagon szalámit. Mann—Sípos, i. m. 26. 48 A gazdasági válság után a hazai szalámiipart lényegében három gyár uralta: a szegedi Pick kb. 40%-os, a budapesti Herz kb. 40%-os és a debreceni Vidoni üzem kb. 20%-os részesedéssel. Ez a három nagy gyár kartellbe tömörült. Minden idény kezdetén hosszas vita előzte meg a változó feltételek rögzítését, végül azonban mindig megegyeztek. 1933 októberi megállapodásuk jól jellemzi a monopóliumok célját. Elhatározták, hogy az új kampányt november 6-a előtt nem kezdik meg és e napon is csupán az a gyár indul, amelynek készlete nem haladja meg a 300 q-t. Megegyeztek abban is, hogy közösen lépnek fel a húspiacon, hogy ne licitáljanak egymásra. Rögzítették az árakat, valamint az emelhetőség mértékét az idény jellegének megfelelően. Közös nevezőre jutottak a munkásokkal való bánásmód és a bérezés kérdéseiben is, természetesen a munkások hátrányára. MannSípos: i. m. 24. 223