A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös-kormányzat idején 1932–1936

Ebbe a viszonylag kedvező képbe jól beleillenek a város legnagyobb textilipari üzemének, a Szegedi Kenderfonógyárnak az ekkori helyzetváltozásai. A gyár 1934ben a Kereskedelmi- és Iparkamarának küldött jelentésében kiemeli: „A kenderipar két ágazata közül a kenderkikészítő iparra az 1934-es üzletév némileg kedvező volt, amennyiben a kenderkikészítő gyáraknak egyrészt az 1933. évi termésből megfelelő nyersanyag állott rendelkezésére az üzem fenntartásához, az 1934. évi kendertermés pedig az abnormális időjárás dacára legalább mennyiségileg kedvező volt, úgyhogy a gyárak nyersanyaggal bőven el voltak látva. Az előállított kender és kóc pedig az év egész folyama alatt fokozatosan emelkedő árak mellett úgy belföldön, mint az exportban elég könnyen és jól értékesíthető volt."

18 Az 1934-es év sikerei annál inkább figyelemre méltóak, mert a válság egyébként alaposan próbára tette a gyár teherbíró képességét. 1929—1931 között a kenderárak 50%-ot estek. Ez a gyárat arra késztette, hogy ugyanilyen mértékben csökkentse a kenderkóró átvételi árát, ami viszont így olyan alacsonyra esett vissza, hogy a termelőknek nem volt kifizetődő a kenderkóró termesztése. Végeredményben a gyár magyar kendert 193l-re már nem is kapott. A helyzet ebben a tekintetben később sem javult, a vállalat kenderkikészítő üzemeit ezekben az években nem is tudták foglalkoztatni.

19 1933-tól azonban emelkedett a kenderkóró átvételi ára. Ez ösztönzőleg hatott a termelőkre, és 1933-ban a kenderkikészítő telepek már megfelelő mennyiségű hazai nyersanyaghoz jutottak. A gyár nehézségei azonban nemcsak a nagyarányú áresés-okozta nyersanyaghiányból eredtek. A válság idején nehézzé vált a termelt áruk elhelyezése; a vállalat belföldi piaca mintegy 40%-kal csökkent, az exportban pedig az olasz, belga és német konkurrencia kegyetlen versenyével találta szemben magát. A gyár termékeinek kb. 60—70%-át kellett külföldi piacokon elhelyeznie ahhoz, hogy a bukást elkerülje.

20 A vállalatot tehát megrázta a válság, de nem tette tönkre. Javuló üzleti menetét bizonyítják a haszonnal zárt üzletévek is:

21 Év A Szegedi Kenderfonógyár Osztalék nyeresége részvényenként 1932 264 092 P 1,50 P 1933 179 326 P 0,50 P 1934 226 832 P 1,50 P 1935 391 908 P 2,50 P Az igazgatóság ügyességét mutatja, hogy a világszerte bekövetkező pangás idején a gyárnak arra is maradt ereje, hogy fejlessze, modernizálja gépi berendezéseit. rá, a külföldi áruk behozatalát a válság időszakában tovább korlátozták. Ebben az időszakban egyébként a textilipar fejlődése eléggé töretlen volt. Berend—Ránki, i. m. 209., 215. A magyar textilipar termelésének alakulása 1929—1937 között (tényleges árakon) Év Ezer P % 1929 405 858 100 1933 327 683 80,7 1935 412 916 10,7 1937 511055 125,9 18 Kamara jegyz. 1934. 25. 19 Uo. 26. 20 Szabolcsi G., A Szegedi Kenderfonógyár 75 éve. Szeged, 1958. 43. 21 Kompasz 1934—1935. III—IV. 672.; Kompasz 1935—1936. III—IV. 671.; Compass 1936— Î937. II. 357—358. 219