A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Börcsök Vince: Adatok a pinceépítés, szőlőfeldolgozás és bortárolás hagyományaihoz Szeged környéki homokon

Munkába állításkor a csavartartófát elfordítják, és ha a préskosár nem egyből van, összekapcsolják, pontosan középre helyezik. A kitaposott vagy ledarált szőlőt a préskosárba

22 rakják. Csumiszlóval lecsumiszolják,

23, hogy sok férjen bele. A must már ilyenkor megindul és lassan csordogálva telítődik a prés kifolyója alá helyezett kisdézsa, faragott teknő, vagy a kármentő. Amikor a préskosár megtelt, ráhelyezik a kosárfödőt. A csavartartófát helyére rakják és a két kengyel segítségével rögzítik. A csavarorsóra eleinte kézzel hajtják rá a fejet. Amikor szorulni kezd, beleteszik a csavarorsó végének hurokszerű kiképzésébe a keresztfát és a másik végét egy ember kézben tartva körül halad vele, s ezáltal fokozatosan ráhúzza a kosárfödőt a lecsumiszolt szőlőre. A szorítás elején ügyelnek arra, hogy a kosárfödő széle lefelé haladtában ne akadjon meg a kosár oldalán. Ha szükséges, kalapáccsal, 14. Hagyományos sutú munkakezdés előtt 15. Kovácsműhelyben készült sutú az 1920-as években baltafokkal ütögetik a helyére. Egy-egy ráhúzás után pihentetnek, cigarettáznak. Közben a lecsurgó mustot egy fakupával — utóbbi időben zománcos bögrével •— vödörbe merik és hordóba töltik. Megpihenve újra húznak egyet a sutún, ami mindig nagyobb erőt követel. Később a keresztfát középre tolják és mindkét végén, azaz ketten húzzák. Amikor a préskosár tartalma jócskán összelapult, a húzás is nehezen ment, a must csorgása is szűnőben volt, kibontották. A csavarorsót a keresztfával visszafelé hajtva meglazítják, s kézzel hajtják föl a szokott helyére. A kosártetőt leemelik, a préskosarat szétnyitják. A hengeralakúvá összekeményedett törkölyt ásóval kisebb darabokra vágják, és kétfülű nagykosárba buktatják. Itt vasvillával, kézzel fellazítják és kancahordóba rakják. Az összepréselődött szőlőszemek más helyzetbe kerülve, a második sutulásnál kiadja a héjban bennszorult édes mustcsöppeket. A többszöri sutulás a pálinkafőzés rovására történt. Sok helyen nem főzették ki, mert mind kevesebb pálinkát adott a törköly, 22 Seemayer V., 1935. 96. Zalában a préskosár helyett garat elnevezést használtak. A fában gazdag vidéken hatalmas, bálványos préseket készítettek. 23 Viski K., II. kiadás 197. A Magyarság Néprajzának második kiadása rendkívül tömören, de sok variációt közöl a szőlőműveléssel kapcsolatban. Pl. a szőlőt csömöszölővel csömöszölik, gyömörik, dürückölik. — Seemayer V., 1935. 95. Zalában maszolás a neve és az így nyert must a színmust. 206