A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Börcsök Vince: Adatok a pinceépítés, szőlőfeldolgozás és bortárolás hagyományaihoz Szeged környéki homokon

amit azután inkább takarmányozásra használtak föl. Ugyanakkor a bor minősége is gyöngült. A már ismertetett sutú elvén működik a gyári előállítású prés is, amelynek zománcozott, Öntöttvas tányérja öntöttvas lábakon áll. A tengely képező csavarorsó köré kerül a két részből álló, ugyancsak keményfa lécekből készült kosár, amelyet a taposókádból villával vagy vödörrel töltenek meg.

24 A prést gyakran az örlőkád mellé állítják, hogy ne kelljen vödrözni. Kisebb a szóródás, csöpögés okozta veszteség. Ovális vagy kerek kármentőt tesznek a téglákkal megemelt örlőkád alá. A kármentő egyik végébe a présből folyik a must, a másik végébe pedig az örlőkádból. 16. Szőlőfeldolgozás együttese Mórahalom környékén Már töltés közben, a csumiszolásnál megindul a must a kosár, lécei közt és a préstányér szélén körbefutó vályúba kezd gyűlni. Majd a kifolyón keresztül a dézsába ömlik. A prést púposra töltik. A tetejét simára egyengetik, hogy a nyolc-tíz cm vastag borítódeszkák jól ráfeküdjenek. Ezek középre, a csavarorsó köré illeszkednek. Elhelyezésük után a nyomófák következnek. Valamennyi tíz cm vastag, hasáb alakú, ívben végződik, hogy préseléskor lefelé haladva a henger alakú kosár formájába jól beilleszkedjen. A borítódeszkák tetejére keresztbe kell felrakni az első nyomófákat, majd ezekre ismét keresztbe a következőket. Az első préselésnél gyakran a harmadik pár nyomófát is fölteszik, mert a kosár tartalma gyorsan esik össze. Legfölül van a sutúfej másként présfef

5

. Ezt nem szokás levenni 24 Vincze I., 1960. 8. 25 Vincze L, 9158. 15. Kiskunhalas környékén kososprés elnevezését jegyezte fel, amely már gyári készítmény. Teljesen azonos az általunk ismertetett fejlettebb sutúformával. 207