A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Börcsök Vince: Adatok a pinceépítés, szőlőfeldolgozás és bortárolás hagyományaihoz Szeged környéki homokon

Sajnos, kevés helyen használják a pincét kizárólagosan bor tárolására. „A bornál ugyanis finnyásabb vendég nincs a világon. Azonnal megérzi a rossz kvártélyt és beteg lesz" írja Tömörkény István Borfejtésnél с írásában.

10 Az egyébként minden igényt kielégítő pincében a boroshordók társaságában ott találtunk két q burgonyát, karfiolt, sárgarépát és két db káposztásdézsát. Az egyik sarokban 48 db almásládában 16 q almát raktároztak. A Nyírségben a gyengébb talaj, a sík vidéken csökkenő napfénytartam miatt rosszabbak a borok. A nyíri vinkó, ahogyan ők nevezik, csak helyi igények kielégítésére való. A pinceépítésben is az igénytelenség a jellemző.

11 A pincék megépítése után a legfőbb gond a hordóállomány kialakítása. Hordó, kád, dézsa készítésére még ügyeskezű barkácsoló ember sem vállalkozott; ezeket az edényeket kádár korábbi nevén pintér

12 készítette. Ismeretes, hogy hordónak legalkalmasabb a tölgyfa. Régen a Tiszán úsztatták Szegedre. Később kitapasztalták, hogy eperfából, sőt akácból is lehet hordót készíteni. Miután a jól termő eperfa jelentős mértékben besegít a sertésállomány takarmányozásába, ezért csak a kiöregedő fákat vágták ki és használták fel hordókészítésre. A kivágott fát héjában hagyták megszáradni. Utána géppel a dongák kialakítására alkalmas deszkalapokra vágatták fel. A deszkákat lehetőleg nádtetejes padlásra rakták, ritkásan, hogy jól levegőzhessenek, arányosan kiszáradhassanak. Amikor a kádárnak nem volt sok munkája, kivitték a tanyára és együttesen fölnézték az anyagot. Legtöbbször úgy egyeztek meg, hogy a hordók elkészítésére kint a tanyán került sor. A kádár kosztot és szállást is kapott. így a hordó kevesebbe került, a forgács megmaradt és a nehezen kinevelt anyagból más célra nem kallódott el semmi. Az anyag természete szerint ilyenkor készültek különféle méretű hordók, káposztásdézsák, dézsák, csöbrök és csobolyók.

13. Természetesen a vásárokon is megvehették a kádáripar termékeit. Az újonnan készült hordókat hitelesítették. Ezt a hatóságok végezték el. Megmérték az új hordó súlyát üresen, majd vízzel megtöltve is. A súlykülönbözetből minden kg-ot liternek számítottak. Ez adta a hordó űrtartalmát. A kialakult értékeket rásütötték a hordó végére. Olyankor egyéb díszítések is kerültek a hivatalos jelzés mellé. A hordó használat során összébb szárad, belül küvesödik, azaz borkő rakódik le a dongákra. Űrtartalma kisebb lesz. Ilyenkor vagy újra hitelesítik, vagy a régi sütésű hordókra 100 literenként ráhagynak egy litert. A nem hitelesített hordónak sütetlen hordó a neve. A bor szívásához lopótök, kabak néven ismert növényt vetnek (kucurbita lagenaria)sL kerítés mellé vagy a gyümölcsfa tövébe. A fiatal fát fejlődésében akadályozza, ezért melléje nem tanácsos ültetni. Készítenek lopót réz- és alumíniumlemezből, de vásárolható üvegből is. A bor tárolására való hosszabb lélegzetű előkészülés voltaképpen már a szőlőtelepítés után elkezdődik és folyamatosan tart több éven keresztül, míg a teljes fölszerelés, a szükséges hordóállomány ki nem alakul. Van azonban évről-évre ismétlődő előkészület is, mely mindig ugyanazokból a teendőkből adódik. Mielőtt a kancahordókat használatba vennék, vizet öntenek beléjük és megállapítják, hogy folynak-e. Kisebb hiba esetén fenékkel fölfelé fordítják és vizet öntenek 10 Tömörkény L, 1960. 203. 11 Andrásfalvy В., 1964. 158. — Vajkai A., 1958. 59. — Tóth /., 1951. 80 — Erdész S., 1974. 92. 12 Bálint S., 1957. 308. 13 Bálint S., 1957. 255. 259. 198