A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Börcsök Vince: Adatok a pinceépítés, szőlőfeldolgozás és bortárolás hagyományaihoz Szeged környéki homokon

ajtaja. Az épülethez kapcsolt kamra a tanya-házzal együtt hátával északnak helyezkedik el. Találtunk fejlettebb, a hőmérséklet ingadozását könnyebben kiegyenlítő, a kényelmet inkább szolgáló boroskamrákat is. Az udvarra nyíló ajtó megmaradt, de ajtó készült a kisház néven emlegetett szoba felé is. így rossz idő esetén nem kellett kimenni az udvarra, ha be akartak menni a boroskamrába. Ha ablakot sem vágtak rajta, a legyek és a szúnyogok elkerülték. Nagy téli fagyok idején az udvarra szolgáló ajtót kukoricaszárral berakták. A szoba búboskemencéjének melege fűtött falat biztosított a kamra felé. Ha tartós hideg volt, a kamrába nyíló ajtót hoszszabb-rövidebb időre kinyitották. A boroskamra külső falát 1 m magasan lótrágyával körülrakták. A hordókat rossz subával, elhasznált pokróccal, gúnyával leterítették. Nyáron viszont befülledt a levegő. Éjszaka az udvar felé eső ajtó kinyitásával szellőztettek. Az ilyen tárolás mellett a bor nem tartotta a minőségét. Lassú fejlődés volt a századfordulón a pinceépítés primitív formáinak megjelenése

6

. Először 100-120 cm mély, függőleges falú, putriszerű, téglalap alapú gödröt ástak. A kihányt földet, homokot közvetlenül a gödör falának folytatásaként, meredeken halmozták föl, kívülről pedig lejtősen teregették el és ledöngölték. A tanya körül ültetett fák vastag gallyaiból nyerögtetőt készítettek. A szarufák eleinte a földet érték. Később a pince belső falát négy-öt sor vályoggal magasították. A szarufákra nyárfából készült léc került. Erre előbb mindenféle kórót raktak, majd földdel borították be. Később szalmával vagy zsúppal, majd a náddal való födésre is sor került. Az ilyen pincét nem pallatohák le, azaz nem készítettek mennyezetet. A hordókat jobbról és balról ászokra helyezték. A középen felmagasodó tető alatt aránylag jól lehetett mozogni. A borral bajlódó ember könnyen végezhette el a soron következő munkát. Elvétve napjainkban is akad ilyen építkezés. A gabonatermelés fejlődésével, a termés tárolásának fokozottabb igényével a boroshelyiség mint pince, pinceszín, pincepallás, együttese jelentős épületté nőtt a tanyaudvarban. Elhelyezésére nagy gondot fordítottak. Ha egyéb meggondolások nem szóltak közbe, a pincét az északi oldalra telepítették. A fent leírt módon, ez alkalommal is függőleges falú, hónaljig érő gödröt ástak, amelynek alapterülete a szőlőföld nagyságától függően, 16-30 m

2 között mozgott. Az alapot — ha közelben !. Boroskamra Nagy Antal röszkei tanyájában (Juhász Antal felv. ) Vincze /., 1971. 311—312. „A bortermelésben és tárolásban megnyilvánuló konzervatititás a hagyományos formákhoz való ragaszkodás lassítja a technológiát. A fejlődést gátló tényezők egész sorával találkozunk. Ilyen volt a népvándorlás, törökpusztítás és végül a filoxera," 194