A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága
Kislányok kiállnak a jó nyári esőre és ezt szokták mondogatni : Ess eső, meleg eső! Búza búkor о dj on, Zab szaporodjon, Árpa rozoggyon. Az én hajam olyan lögyön: Mind a csikó farka! Még annál is nagyobb: Mind a Tisza hossza! Nyári esőben a szőregi kislányok az udvaron forogtak és hajukat húzogatván mondogatták : esik eső, meleg eső, nyőlj hajam, nyőlj! m A szárazság az alföldi nyár egyik nagy természeti csapása. Az eső elmaradása régi mágikus vélekedés szerint boszorkányok lelkén szárad, ők kötik el jó pénzért akár idegen országba is. 1728. Monda Kovács Pál, koldusok bírája, hogy nem Istentől van ezen nagy szárazság, hanem Törökországra adták el az esőt a boszorkányok. Szántó Mihály vallja, hogy Rósa Dániel hozzáment volt és egy tökben ördöngös practica eső kötését elvitte, és a Tiszába vetette. Es mondotta Rósa: ha oda nem veted, rosszul fogsz járni. Éjszaka tíz óra tájban bele is vetette. Szó van az eső visszatartásáról is. 1728. Az esőt az idén elkötötték. Eleven embernek a fejét az elmúlt tavaszon mindnyájan Szent György napján elássák és úgy kötik el az esőt. Más vád: 1728. Az esőt föleresztették az égbe és elhullasztották. Katona Ferenc vallomása szerint azon fejet, melyet az elmúlt Szent György napkor elástak Kettőshalomnál — Részkén való rác gyermek, mintegy tizenhárom esztendős gyermek feje volt — annak tökbül adtak fejet. Élt azután circiter két hónapig. Áztat pedig azért csinálták, tették, hogy eső ne lehessen. Borbola Ferenc azt vallja, hogy száraz marha fejét az elmúlt Szent György nap havában ásták el Katona Ferenc szántóföldébe. Azután meg egy ló fejét dorozsmai földek végében. Akkor ezt is, hogy szárazság legyen. Bika fejét fövénnyel ásták el, hogy szárazság legyen. A fő vádlott Rósa Dániel vallomásában olvasni : az esőt és a halat Szent György napján éjszaka tizenegy óra tájban, Matyparton hét esztendőre adták el Törökországra egy akó pénzért. A szegedi határt — jutott egybül-másbul kétszáz— áztat ugyanazokkal elkötötte. Feleségének minden akótúl nyolc poltura járt. Harminc akótúl is, melyet elmért a vendégségben. A fatens osztotta el. Borbolának kétszáz forint jutott.™ Az esővarázslásról napjainkra már csak néhány morzsalékos adatunk van. Tavaszi estéken fejés után a tordai gazdasszony elszűrvén a tejet, a fejőt kimossa és vizét felönti a háztetőre. Ha ezt többször is megteszi, nyáron jó esőkre számíthat. Amikor nyáridőben már nagyon elkelne az eső, akkor a gyeviek megfognak egy kakast és jól leöntözik, megfürdetik. Valamikor nyilván agyon is ütötték. A szivárvány a jázovaiak bibliai ihletésű hagyománya szerint 91 Isten ajándéka, kijelentése. Mint már idéztük, amikor Noé kijött a bárkából, szemébe tűnt a szivárvány, amiről megtudta, hogy a világot Isten többé nem veszti el vízzel. Ezért mondja 92 Tömörkény egyik alakja: „amöddig szivárványt láthat az embör, nem lösz vége a világnak." 89 Kálmány L., Szeged népe II, 91, III, 290. 90 Reizner, IV, 375, 408, 416, 418. 91 Kálmány L., Világunk alakulásai 64. 92 Tömörkény I., Munkák és napok a Tisza partján. Budapest 1963, 173. 101
