Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
1956 tavaszán Dinnyés Ferenc alkotásaiból a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményes kiállítást rendezett. 45 Bemutatott festményei között, az 1910-ben készült „Ónarckép"-e a legkorábbi, az „Öreg székelypár" с műve pedig a legkésőbbi (1946) volt. Munkásságának kezdeti és végső időszakában létrejött műveinek közönség elé bocsátását egy titokban remélt, teljes életművét felölelő, Budapesten létrehozandó nagy tárlatra tartogatta, mely végül is csak halála után realizálódott. Az 1956-os szegedi kiállításán szerepelt nyolcvan képről a festő kortársa, Vinkler László értő módon így írt: „...Színei — melyek kezdettől a szabad levegőn való festés legjobb magyar hagyományához, a nagybányaiakhoz kapcsolódnak, mindinkább a belső látás kifejezőivé lesznek. Nem az optikai értékek lemérése a fő kérdés számára most már. A kép egységgé forrasztása, tömeggé fogása izzítja át színskáláját is, mintha csak valami olvasztókemence tüzében akarná átlényegíteni azokat. A narancsok, a vörösek naplementés tüze izzik a formákon, a szervetlen is megvonaglik, mintha csak a biológiai lét magasabb mozgásformájába akarna átszüremleni. 46 Dinnyésnek e tárlatát siker kísérte és senki sem gondolta, hogy két év múlva, 1958 tavaszán az életművét tetőző művész tragikus módon, önakaratából fog elhunyni. 47 Dinnyés Ferenc 75. születési évfordulója alkalmával 1961-ben, a festő egykori, Hunyadi János sgt. 4. sz. házban levő műtermében hagyatéki kiállítással tisztelegtek emlékének. Rendkívül gazdag munkásságát azonban legteljesebben az az emlékkiállítás tükrözte, melyet 1968 novemberében a Móra Ferenc Múzeum, a következő év januárjában pedig a Magyar Nemzeti Galéria rendezett halála 10. évfordulójára. 49 Több mint 330 festményét („Olvasó öregasszony" 1937, „Falusi utca Erdélyben" 1943, „Bódé" 1943—45, „Összehajló fák" 1955—58) és százhúsz grafikáját („A Csillagbörtönben" 1932, „Orosz katonák" 1945, „Önarckép" 1958) sorolta fel a tárlat katalógusa. 50 Ekkor kerültek először nyilvánosság elé a művész — addig műtermében őrzött — rajzai is, melyekről röviden szólanunk kell. Ha a mai grafikai biennálékon szereplő, olykor hihetetlenül raffinait technikával megoldott lapokkal hasonlítjuk össze Dinnyés rajzait, ceruzavázlatait, korántsem tekinthetnénk ezeket technikailag és virtuozitás szempontjából „korszerű"-nek. Egyszerű eszközökkel létrehozott, néhány jellemző vonalból álló feljegyzések ezek, egyegy készítendő festmény számára. Akárcsak táblaképein: dolgozó munkásokról, parasztokról és környezetükről reális formában adott kifejezést. Ezek mellett allegorikusán értelmezett rajzok is sorakoztak, melyek szörnyeket, chimérákat, acsarkodó „emberállatokat" expresszív erővel, olykor torzítottan ábrázolnak, elvontan kifejezve általuk a társadalmi visszásságoktól felzaklatott festő érzés- és gondolatvilágát. 45 Németh Ferenc: Látogatás egy szegedi festő műtermében. Délm. 1955. aug. 27. Dinnyés Ferenc festőművész gyűjteményes kiállítása. Katalógus. Szeged, 1956. Bev. : Szelesi Zoltán. 46 Vinkler László: Dinnyés Ferenc gyűjteményes kiállítása. Délm. 1956. máj. 13. 47 Szelesi Zoltán: Dinnyés Ferenc (1886—1958). Délm. 1958. ápr. 19.; Nagy részvéttel temették el Dinnyés Ferenc festőművészt. Délm. 1958. ápr. 22.; Szelesi Zoltán: Dinnyés Ferenc emlékezete. Tiszatáj, 1958. jún. 6. sz. 48 (Lődi Ferenc) L. F.: Akik a múltjukat nyomozták a tárlaton. Délm. 1961. aug. 22.; Dinnyés Ferenc emlékkiállítása. Szeged, 1961. Katalógus-meghívó.; (Szelesi Zoltán) Sz. Z.: Dinnyés Ferenc emlékkiállításáról. Tiszatáj, 1961. okt. Szelesi Zoltán: Képzőművészeti napok Szegeden. Művészet, 1961. okt. 10. sz. 49 Vincze Lajos: Dinnyés Ferenc emlékkiállítása. Magyar Hírlap, 1969. jan. 12.; Sz. A.: Dinynyés Ferenc emlékkiállítása. Népszabadság, 1969. jan. 14.; (h. gy.): Dinnyés Ferenc festőművész emlékkiállítása a Nemzeti Galériában. Magyar Nemzet, 1969. jan. 16.; Márffy Albin: Néhány szó Dinnyés Ferenc emlékkiállításáról. Művészet, 1969. ápr. 4. sz. 39—40. 50 Dinnyés Ferenc emlékkiállítása. Katalógus. Szeged—Budapest, 1968. Bev.: D. Fehér Zsuzsa. 15—36. könyv /77
