Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Szegedi művészt szinte még nem ért akkora megtiszteltetés, hogy oly nagysza­básúan reprezentálják oeuvrejét helyben és a fővárosban, mint Dinnyés életművének bemutatásával történt. E kiállítás csak megerősítette azt a tényt, hogy Nyilasyval és Károlyival együtt Dinnyés Ferencet a legjelentékenyebb szegedi festők közé kell számítanunk, akit az alföldi mesterek: Tornyai, Koszta és Endre Béla sorában méltó hely illeti meg. Hagyatékának és példamutatásának jelentősége értékes ta­nulságul szolgál. „A mai szegedi piktúra egyik nagy elődjének vallhatja Dinnyés Fe­rencet is — írja Siklós János —, az alföldi festészet jeles művészét. S talán annyi tanácsul szolgál művészete (s a többi alföldi nagyoké), hogy azt az utat érdemes jár­ni, amit Dinnyés járt. Csak azáltal újul meg az alföldi festészet, ha a ma művészei éppen olyan hűséggel és alázattal és kereső, kutató izgalommal élnek az emberek között, mint az elődök. Ebben az értelemben nincsen külön szegedi és vásárhelyi piktúra, csak egy van, s ez a nagy, az igaz és maradandó: az alföldi festészet." 51 Diny­nyés Ferenc halálának 15. évfordulója alkalmából — 1973 júniusában — a helyi Művészklubban rendezett kis emlékkiállítással hódoltunk a szegedi mester emléke­zetének. Helyi festőink legjobbjait, mint Dinnyés Ferencet és társait a két világháború közti művészküzdelmeikben nemcsak alkotói hivatásuk nem engedte, hogy reményt veszítsenek, hanem mert a szegedi munkásmozgalom ereje is kitartásra ösztönözte őket. Ennek eredményeként szaporodtak a különféle munkaábrázolások és a Hor­thy-korszak proletárküzdelmeit tükröző sztrájkjelenetek, melyek Parobek Alajosnál (1896—1947) 52 forradalmi tartalmú alkotásokká váltak. A szegedi születésű Paro­bek középiskoláit a helyi állami főgimnáziumban végezte. Itt — mint több más mű­vésszé lett fiatal, ő is — Visontay Kálmán rajztanárnál, illetve annak festőiskolájában tanult. Érettségi után pikturális készségét a nagybányai művésztelepen Ferenczy és Thorma mellett fejlesztette. 1916 elején elnyerte a nagybányai festőiskola 1200 koro­nás első ösztöndíját. 53 A tizennégyes világháborúban hosszú ideig frontszolgálatot teljesített. Leszerelését követően 1921-ben a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol Réti István volt a mestere. Parobekra szinte életre szólóan hatott Réti mes­terségbeli tudása, lelkisége és a klasszikusok iránti tisztelete, Ezért is tanulmányozta oly szenvedélyesen későbbi párizsi és müncheni útjai során a képtárakat, ahol főleg a spanyol és németalföldi festők iránt érdeklődött. A sötét, mélyzengésű színek és a népi élet eseményei vonzották, mely realisztikus ábrázolásra törekvő művészeté­ben már korán megnyilatkozott, s ez mindvégig jellemzője is maradt. Tanulmányai után, 1924-ben tért vissza Szegedre, a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban történt szerepléseit követően. Nagy kedvvel és elhatározással fo­gott munkához, s ennek eredményessége érdekében visszavonultan élt eszményké­pei: Velasquez, Goya, Breughel és Munkácsy általa megcsodált alkotásainak bűvö­letében. Kizárólag figurális kompozíciókkal foglalkozott. Ennek kapcsán feszült­séggel teli női aktok („Fürdőzők"), mozgalmas parasztjelenetek („Duhajkodók") és karakterisztikus portrék kerültek vásznaira, melyekkel figyelmet keltett. 54 Korai műve, a „Mulatozó ifjúság" (1925) arról tanúskodik, hogy őt is megihleti a tápéi fiatalság, s élete végéig sokszor festette ezt a témát. Azonban Nyilasy levegős, plein­51 Siklós János: Szegedi kolorit. Délm. 1968. nov. 17.; Lásd még: Dinnyés Ferenc emlékkiállí­tás. Délm. 1973. jún. 6., jún. 22.; Szegedi Műsorfüzet, 1973. jún. 16. 52 Szelesi Zoltán: Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban. — Móra Ferenc Múzeum­Évkönyve, 1966—1967. Szeged, 1967. 182.; Szocialista hagyományok Szeged képzőművészetében. Katalógus. Szeged, 1969. Bev. : Szelesi Zoltán. 53 Szegedi festő kitüntetése. Délm. 1916. febr. 22. 54 (Lengyel Vilma) I. v.: Parobek Alajos. Délm. 1925. jan. 5. 178

Next

/
Thumbnails
Contents