Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

helyezték el. A monumentális hatású szobor-kompozíciót Mátrai Lajos (1850—• 1906), a népi mellékalakokat pedig Pásztor János (1881—1945) alkotta. Pásztor ez időben létrehozott munkái közül az ismert „Búcsúzkodás" (1906) című szobrának másodpéldánya, valamint „Ásó kubikus" (1907) figurája a szegedi múzeumba került. A neves szobrásznak a tízes évek vége felé Felsővároson volt műterme. Kiss Lajos szerint az újszegedi templom bejárata fölött látható „Angyali üdvözlet" dombormű is az ő munkája. 1905-ben készült Markovits Istvánnak, a magyar gyorsírás úttörőjének a Stefánia-sétányon levő bronz mellszobra, mely Horváth Géza (1879—1948) műve. A szegedi szobrok közül legismertebb — Margó Ede (1872—1946) alkotása —, a finoman szecessziós, fehér márvány „Dankó Pista" szobor (1912), a Hungária Szálló előtt. Az első világháború kitörését megelőzően, 1913-ból való Zala György (1858 —1937) Deák Ferencet ábrázoló neobarokkos bronzszobra. Ez a Széchenyi tér parkját díszíti, valamint az 1914-ben készült, fehér márványból megformált Széchenyi István szobor, mely Stróbl Alajostól (1856—1926) származik. A fővárosi mesterek Szegedre került köztéri szobrai — kiemelve a Dugonics, a Rákóczi és Tisza Lajos szobrokat — századunk első évtizedeire jellemző hazai plasztikai termés minőségét mutatják, mely „ ...lényegében olyan — írja Németh Lajos —, mint bárhol a századforduló Európájában : impresszionisztikus, akadémikus, szakmailag megbízható, de szellemében eklektikus."

4 S talán éppen ezért simultak bele, illetve egészítik ki ma is harmonikusan e szobrok Szegedet, mert ennek belvárosa — mint többször hangsúlyoztuk — építészetileg szintén eklektikus arculatú. Ha a huszadik század első két évtizede helyi társadalmi, kulturális és városképi fejlődésének rövid összegezése után rátérünk Szeged korabeli képzőművészeti életének vizsgálatára azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren is a változás, a régi állapotból újba való átmenet játszódik le. Ez az időszak voltaképpen Szeged modern képzőművészete kibontakozásának kora. Ekkor jött létre az a művészgeneráció, mely D. Fehér Zsuzsa szerint: „...a várost az egyetemes magyar festőkultúrába kapcsolta Nagybánya és Párizs friss erejét ömlesztve a meszesedő erekbe."

5 A Szegedi Képzőművészeti Egyesület a század első évtizedében tavaszi tárlatokat rendszeresített. Ezeken nemcsak az itt élő festők és szobrászok, hanem neves hazai művészek is szerepeltek. Többek között a magyar posztimpresszionizmus vezető egyéniségének, Rippl-Rónai Józsefnek képei is láthatók voltak. Sőt 1901-ben maga a festő személyesen ellátogatott a Tisza-parti városba. Tömörkény Istvánnal és Nyilasy Sándorral barátságot is kötött. A fiatal szegedi festőről ekkor készített pasztellképét a szegedi múzeum őrzi. Tömörkénnyel való találkozására pedig Rippl hosszú évek múltán is kedvesen emlékezett vissza. 1915 karácsonyán Kaposvárról egy Tömörkénynek dedikált katalógust küldött.

6 A magyar festészeti szecesszió két prominense, Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor, a gödöllői művésztelep alapítói szintén szerepeltek képeikkel Szegeden. Alkotásaikból több múzeumunkban került.

7 Körösfői-Krieschsel és Nagy Sándorral 4 Németh L.: i. m. 42. 5 D. Fehér Zsuzsa: Szegedi Képzőművészek Tárlata. Katalógus. Magyar Nemzeti Galéria. Bp. 1967. 7. 6 Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása. A művész franciaországi hadifogságának leírása. Katalógus. Bev.: Lázár Béla. Ernst Múzeum. Bp. 1915. A dedikáció szövege: „Tömörkény Istvánnak, ha emlékezik még egy kedves éjjeli találkozásunkra, amikor a szegedi schiller', erejével mértük össze magunkat. Rippl-Rónai József. 1915. Karácsony. Kaposvár." 7 Új képkiállítás Szegeden. SzH 1909. dec. 17.; Körösfői-Kriesch Aladártól, a „Péter és Pál" (v. o. 150X130 cm. Ltsz.: 55. 564, és a „Női tanulmányfej" (p. pasztell, 40x35 cm. Ltsz. 50. 619), továbbá Nagy Sándortól, a „Szántás" (p. tus, 29X15 cm. Ltsz.: 50. 580) с képek a szegedi múzeum tulajdonában vannak. 90