Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

UTAK ES CÉLOK A SZÁZADELŐN* A XX. század első két évtizedének művészetére Szegeden csakúgy, mint hazai vonatkozásban általában a régi, elavult felfogásmóddal való szakítás, az újat keresés volt a jellemző'. A művészeti irányzatok néha forradalmi szélsőséggel jelentek meg. Mindez összhangban állott a századelő hazai társadalmában végbement változásokkal, hűen türközve a régi és az új harcát. „Az 1905 utáni évtized — írja Németh Lajos — a magyar társadalom és kultúra forradalmi telítettségű korszaka... kor, amelyben összesűrűsödött a félresiklott társadalmi fejlődés minden keserve, lelepleződött a történelmi Magyarország minden illúziója ... bármily ellentmondásos a kor társadalmi képlete, bárhogy is összegubancolódott a haladás és elmaradottság, mégis a századelő két évtizede a modern Magyarország megszületésének kora és ekkor izmosodott meg a modern magyar művészet is."

1 SZÁZADELEJI HELYZETKÉP A századelőtől kezdve az egyre jobban polgáriasuló Szeged társadalmi arculata még sokáig magán viseli az eredetileg paraszti lakosság karakterisztikumát. Irodalmunkban Tömörkény és Móra az első reális parasztábrázolók. A romantikus népszemlélettel szakítva fordultak a Szeged-környék felé az első folkloristák is, mint Kálmány Lajos és zenetudományunk két óriása: Kodály és Bartók is. Ez a modernebb nép felé fordulás figyelhető meg Nyilasy Sándor és Heller Ödön tápéi parasztképein. A népi gyökerekből egyenes vonalban fejlődhetett a modern kultúra. „Szimbolikus véletlen — írja Bálint Sándor —, hogy Kodály Zoltán először Szegeden kezdett parasztnótákat gyűjteni, mintha tehát Szeged méhében fogant volna meg a modern magyar muzsika. Bartók Béla is sokszor megfordult ebben a nemes aszúként forrongó szegedi világban : a „Kékszakállú herceg vára" és a „Fából faragott királyfi" librettóját szegedi költő írta a számára."

2 Ez Balázs Béla volt, akin kívül Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza kezdte itt századeleji pályafutását. A Nyugat írónemzedékéhez tartozó szegediek közül Juhász Gyula lett városunk nagy költője, aki a magyar líra élvonalába emelkedett, mint a később itt egyetemi hallgatóskodó József Attila és Radnóti Miklós. A századeleji Szegednek nemcsak társadalmi, szellemi arculata volt átalakulóban, de gyarapodás jellemezte városképi vonatkozásban is. Egyre inkább növekvő lakossága révén Budapest után rövidesen az ország második városává emelkedik. *E témával foglalkozik a szerző „Párizsba induló szegedi művészek a század elején" с dolgozata. — Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. Szeged, 1970. 131—151. 1 Németh Lajos: Modern magyar művészet. Bp. 1968. 44—45. 2 Bálint S.: i. m. 127. 86