Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

szerű feladatainak homlokterébe került. Többüknél egyfajta kitörni akarás nyilvánul meg az általuk vélt — s valóban még nem teljesen felszámolt — provincializmusból. Friss munkakedvük révén egyrészt műfajilag szélesült ki helyi képzőművészetünk; másrészt és főleg az ő lelkességük, új iránti vágyuk nagyban hozzájárult, hogy Szeged festészete, szobrászata és grafikus kultúrája kilépjen az állapotszerűségből és a modern követelményeknek megfelelően a haladás irányába zárkózzék fel. Ezen igyekezet által egyre kisebb lesz az a távolság, mely a vidéki és a fővárosi művészeti színvonal között olykor fellelhető. A múltbeli alföldi festészet korszerű szempontok szerinti értékelése és eredményeinek a haladó ábrázolási törekvésekkel való összehangolása nemcsak a vásárhelyi és szolnoki művészek körének feladata. A megújulás vágyát hol bátrabb, hol mérsékeltebb hangon, a fiatal szegedi festőknél, Dér Istvánnál és Zombori Lászlónál is megtaláljuk, akik új szellemben fogant kimunkálásán eredményesen fáradoznak. Mint az olykor példaképül szolgáló Szalay Ferenc, Németh József, Berényi Ferenc, s más vásárhelyi és szolnoki vezető művészek, úgy ők is „...a paraszti életet többé nem zsánermotívumként, hanem inkább az ember és a természet, az ember és a munka örök viszonyának szimbólumaként jelenítik meg."

335 A harmincöt évüket átlépő Dér és Zombori, az egykori főiskolai évfolyamtársak ma is szoros barátságban levő festők, akiket sokban azonos ábrázolási problémák kötnek össze. Dér István (1937—)

336 csanádpalotai munkásszülők fiaként került Szegedre. Itt előbb a Tanítóképzőt, majd 1959-ben a Pedagógiai Főiskolát végezte el. Vágya, hogy festő lehessen, a főiskolán Vinkler László irányítása alatt kedzett testet ölteni. A felszín mögötti dolgok kutatásának szenvedélyét és az ábrázolási újító kedvet mestere oltotta belé. Pályájának kezdeti szakaszát kifejezésbeli küzdelmek és törekvés jellemzik saját hangjának megtalálásáért. A szemlélődésnek külső és belső irányai Dért hol a természeti jelenségek felé, hol pedig a tudat vizsgálódására késztetik. Munkásságára mégis az az átfogó szándék gyakorol döntő hatást, mely szerint őszintén akar vallani önmagáról és az általa ábrázolt világról. Célkitűzéseinek felismeréséhez a vásárhelyi művészekkel kiaApám,anyám. 196? о. fl^'ox 130 cm. Mgt. lakult és a továbbiak során megszilárdult kapcsolata alapvetően hozzájárult. Festményeit Dér 1959-től kezdve állítja ki rendszeresen, s több ízben nyert díjakat: így 1966-ban a Szegedi Nyári Tárlat festészeti díját szerezte meg.

337 Műveivel részt vesz a vásárhelyi őszi tárlatokon is. Első önálló kiállítását 1966-ban rendezte meg, melyet Vásárhely után, Gyulán és Szegeden is bemutattak.

338 Pikturális útjának fejlődését vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy képeinek tartalmi mondanivalóját 335 Németh L.: i. m. 140. 336 Ökrös László: Dér István harmadik korszaka. Délm. 1968. aug. 4. 337 Délalföldi Képzőművészek Kiállítása. Szeged, 1961. Meghívó-katalógus. Bev.: Szelest Zoltán.; Szegedi Nyári Tárlat: 1962—1970, 1975. Katalógus. ; Délalföldi Tárlat : 1965—1975. Katalógus. Szegedi Képzőművészek Kiállítása. 1964. Katalógus. Bev.: Szelest Zoltán.; Szegedi Téli Tárlat: 1965—1970/7L Katalógus.; A XX. századi magyar festészet és szobrászat. Szeged, 1966. Katalógus. Bev.: Bodnár Éva.; Szocialista hagyományok Szeged képzőművészetében. Szeged, 1969. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán.; VII. Szegedi Nyári Tárlat. 1966. Katalógus. Bev.: Pogány Ö. Gábor. 338 £)ér István kiállítása. Hmvhely. 1966. Katalógus. A művész adataival.; Tóth Sándor: Dér István vásárhelyi tárlata. Délm. 1966. jan. 21.; Szelesi Zoltán: Dér István tárlata. Délm. 1966. szept. 6.; Akácz László: Dér István kiállítása Vásárhelyen. Művészet, 1966. ápr. 4. sz. 41. 308