Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Négyen a középgenerációból A mai szegedi képzőművészek középgenerációjába több hasonló korú és azonos érdeklődésű festő, szobrász és grafikus tartozik. Közülük az alábbiakban Fontos Sándor Cs. Pataj Mihály, Pintér József és Tóth Sándor személyében azt a négy művészt emelj ük ki, akik különféle tárlatokon általában együtt szoktak szerepelni, és ennek a középgenerációnak a magját képezik. Munkásságukra kisebb-nagyobb mértékben a vásárhelyi műhely kisugárzása is hatott és művészetüket a munkás-paraszt élet iránti érdeklődés, a falusi, városi emberek környezetének megjelenítése jellemzi. E tartalmi sajátosságokkal együtt képeiket és plasztikai alkotásaikat jelentős értelmi és érzelmi feszültség határozza meg, amit tüzes színekkel és konstruktív, expresszívrealista formálással fejeznek ki. A négyük közül legidősebb, ötvenes évjáratú Fontos Sándor (1920—)

212 Szegeden született. Életútja nehézségekkel terhes volt. Hiába javasolták középiskolai tanárai, hogy korán előtűnő rajztehetségét a képzőművészeti főiskolán fejlessze tovább. Atyjának géplakatosi keresetéből csak annyira tellett, hogy fia tanítói oklevelet szerezhessen. De ezzel nem ért sokat, mert nem tudott elhelyezkedni. Álláshiány miatt 1939-ben sorkatonának ment, s három évi szolgálat után pár hónapig Temerinben tanítóskodott. 1942-ben a háború ismét katonának szólította, s közbejött németországi hadifogságából 1946 nyarán került haza. Azok az esztendők, melyet a honvédségnél kellett eltöltenie, nagy kiesést jelentettek pikturális fejlődésében. Leszerelését követően falusi tanítóként Ásotthalomra, majd Pusztaszerre osztották be és e helyeken fogott a festéshez. A zivataros idők megpróbáltatásai által nyomasztóvá vált hangulatát absztrakt, szürrealista módon igyekezett tolmácsolni. Kísérletei azonban — a szükséges képzettség hiányában — nem bizonyultak tovább folytathatónak. Előröl kellett mindent kezdenie. 1948—1955 között a Szegedi Pedagógiai Főiskolára járt, ahol Vinkler László növendékeként rajztanári diplomát szerzett. Mesterétől nemcsak sokirányúan magas szakmai, ábrázolásbeli, de haladó elméleti, esztétikai felkészítést is kapott. 1952-től rendszeresen szerepel a helyi városi, megyei és szervezeti kiállításokon valamint a vásárhelyi és békéscsabai tárlatokon.

213 Önálló bemutatkozása először, 1960-ban a Képcsarnok szegedi termében volt.

214 1963-ban és 1965-ben a Tornyai János és a Móra Ferenc Múzeumban rendezett kiállításokat.

215 Festményeivel a Szegedi Nyári Tárlatokon kezdettől fogva hangsúlyosan képviselteti magát.

216 1967ben, a szegedi képzőművészek Nemzeti Galériában rendezett kiállításán huszonkét képe volt bemutatva.

217 1967—68-ban Zentán és Szabadkán (Jugoszlávia) kollektív 212 Szelesi Zoltán: Fontos Sándor. Tiszatáj, 1965. 1. sz. jan. 71.; Kulka Eszter: Fontos Sándor. Tiszatáj, 1969. 1. sz. 66.; Fontos Sándor képei a Szegedi Konzervgyárban. Délm. 1971. nov. 16.; Petri Ferenc: Min dolgozik? Fontos Sándor. Csm. Hírl. 1973. jan. 21. 213 Szegedi Képzőművészek Retrospektív Kiállítása. 1945—1958. Szeged, 1958. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán.; Délalföldi Tárlat: 1961., 1965—1975. Katalógus.; Szegedi Képzőművészek Kiállítása. Szeged, 1964. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán.; Szegedi Téli Tárlat: 1965—1970—75. Katalógus.; A XX. századi magyar festészet és szobrászat. Szeged, 1966. Katalógus. Bev.: Bodnár Éva.; Szocialista hagyományok Szeged képzőművészetében. Szeged, 1969. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán. 214 Fiatal festőművész kiállítása a Képcsarnokban (Fontos Sándor). Délm. 1960. szept. 5. 215 Fontos Sándor gyűjteményes kiállítása. Szeged, 1963. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán.; Dér István: Fontos Sándor kiállítása. Délm. 1963. máj. 7. D. Fehér Zsuzsa: Két fiatal kiállítása Szegeden. Művészet, 1963. IX. 44.; Két szegedi kiállításról (Fontos Sándor). Tiszatáj, 1965. 12. sz. dec. 968. 216 Szegedi Nyári Tárlat: 1962—1975. Katalógus. 217 Szegedi Képzőművészek Tárlata. Magyar Nemzeti Galéria. Bp. 1967. Bev.: D. Fehér Zsuzsa.; D. Fehér Zsuzsa: A szegedi képzőművészet problémái a budapesti kiállítás tükrében. Tiszatáj, 261