Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
hezkötöttsége révén nagyon is magukon viselik a Tisza-táj természeti jellegzetességeit („A kanyargó Tisza mentén", 1945), valamint Szeged és környéke megújhodásának lényeges momentumait („Pontonhíd a Tiszán", 1945, „Olajkitörés Tápén", 1965). Nemcsak helyi, de országos viszonylatban is kevés olyan tág érdeklődésű festőnk van, mint ő, akit a dolgozó emberek munkakörülményei („Cséplés", 1945, „Paprikamalom", 1957), valamint a világ sorsát érintő háború és béke kérdései („Atomcsend", 1964) egyaránt foglalkoztatnak. 163 Helyi festészetünk múltból a mába áthajló művészeinek egyike ő, akit találóan nevezhetnénk a piktúra „Szegedi Szindbád"-jának, mert nemcsak az írói képzeletben, hanem fiatalon Erdélyi tényleg hajóra szállt, hogy bekalandozza a világot. Innen van benne a matrózok játékossága, mely — főleg a grafikáin — sokszor groteszkké válik. Képeinek figurákkal benépesített zsúfoltsága áradó mesélőkedvéből ered, melynek poétikus ereje különössé, egzotikussá alakítják festményein a leghétköznapibb dolgokat is. Az emberszeretettől átfűtött derű és gyermekszemekből sugárzó világracsodálkozás az, ami telivér festőiségű képeiből árad. Az elmúlt években a „naiv festők pozsonyi nemzetközi kiállításán" több képet tőle is bemutattak. 1967 nyarán a Nemzeti Galéria szegedi tárlatán — 26 képével — az egyik legkiemelkedőbben szereplő művész volt. 164 1969-ben Szeged festészeti díját kapta meg és rövid látogatást tett Svájcban. 1971 tavaszán a Műcsarnok „Új művek" с kiállításán részt vett. Ugyancsak ez év augusztusában 50 olajfestményét és 50 grafikai művét Szeged városának ajándékozta. 165 A helyi tanács által Nívódíj-ban részesülő festő számos alkotása külföldi múzeumokba, valamint a Magyar Nemzeti Galéria és a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe került. Halála évében (1972) hagyatéki kiállítást rendeztek a szülővárosának adományozott műveiből. Amint Dorogi Imre és Erdélyi Mihály festészete is tükrözi, a Tisza és vidékének népélete Szeged képzőművészetének jellegét plasztikussá teszi ugyan, de a lokális természeti és társadalmi vonás mellett az itteni művészek részéről — amint ezt már kifejtettük — egy ún. „európai orientáció" is kimutatható. Példának hoztuk fel a leghamarabb Párizsba települt Csáky Józsefet, majd a később útra kelt Moholy-Nagy Lászlót és a Londonban neves grafikussá lett Buday Györgyöt. Más művészeink is — szinte valamennyien — megfordultak az európai országokban, — főleg Párizsban — a két világháború között és a felszabadulás után is. Alkotásaikból kielemezhetők a tanulmányutaik során közvetlenül — eredeti műveken keresztül — megismert különböző stílustörekvések eredményeinek kamatoztatása. A külföldön szerzett művészeti tanúiságok főleg a sokat utazó Vinkier László (1912) 166 alkotásaiban vannak megújító módon feldolgozva, aki az európai iskolához köthető életművében 163 D. Fehér Zsuzsa: A szegedi képzőművészet problémái a budapesti kiállítás tükrében. Tiszatáj, 1967. 12. sz. dec. 1185—1192. 164 Szegedi Képzőművészek Tárlata. Magyar Nemzeti Galéria. Bp. 1967. aug. Katalógus. Bev.: D. Fehér Zsuzsa.; Szelesi Zoltán: Szegedi Képzőművészek Tárlata a Nemzeti Galériában. Művészet, 1968. jan. 1. sz. 21. 166 Szeged idei művészeti díjasai. Tiszatáj, 1969. 11. sz. nov. 1041.; Új művek a Műcsarnokban; Délm. 1971. márc. 2.; Tandi Lajos: Erdélyi Mihály ajándéka. Délm. 1971. aug. 14. Erdélyi Mihály hagyatéki kiállítása. Délm. 1972. dec. 21. 166 Temesváry József: A műértékelésről. Délm. 1942. febr. 15.; Temesváry József: Festő az előadó-pódiumon. Délm. 1942. febr. 25.; Rabinovszky Máriusz: Vidéki művészeink. A képzőművészek Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása. Sz. Műv. 1947. 154.; Németh Ferenc: Beszélgetés egy szegedi festővel a „nagy kompozícióról". Délm. 1955. dec. 8.; A szintézis szükségessége: Beszélgetés Vinkler László festőművésszel. Délm. 1963. márc. 21.; Cs. Pataj Mihály: Látogatás Vinkler László műtermében. Tiszatáj, 1965. 4. sz. ápr. 306—307.; Veress Miklós: Vinkler László. Délm. 1966. szept. 1.; (Szelesi Zoltán) Sz. Z.: Űj szövetségi tagok a szegedi festők között. Délm. 1971. ápr. 8. 248