Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

ségi után, 1908-ban a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede osztályára került, ahol szokatlan volt számára az akadémikus szemlélet elsajátítása. Végül ennek mégis nagy hasznát vette ábrázolási tudása megalapozásánál. Szülei kívánságára a következő' évben rajztanár-szakra iratkozott át. Itt Hegedűs László merevnek ható, szigorú szerkesztő módszere kezdetben szépen bontakozó festői látását háttérbe szorította. 1913-ban megszerezte a művész-rajztanári oklevelet. Ezt követő" olaszországi tanulmányútját megszakította az első világháború, melyet — kétszer is megsebesülve — katonaként végig küzdött. 1918-ban szerelt le és rajztanári állást vállalt Szegeden, s mintegy 40 éven át végzett művészet-pedagógiai munkát. A háborút követő években a rossz gazdasági viszonyok miatt sokszor még festékre sem telt pénze. Ez kedvét szegte és csak 1924-ben kezdett újra művészi munkához. 1925—30 között nyaranta, a kecskeméti művésztelepen, Révész Imre mellett dolgozott, aki — bár nem volt plein-air festő — a szabad természetben való pikturára terelte figyelmét. Munkásságának első szakaszában Dorogi főleg a kompozíciós feladatokat nyújtó egyháztörténeti témákkal foglalkozott.

139 Ide tartoznak a „Szent István végrendelete" (1930) és a „Magdolna" (1931) с nagy vásznai, melyek érzelemgazdagságukkal tűnnek ki. Ezek előtt és után több olyan valóság-elvű képet is létrehozott, mint a „Klarinétos" (1928) és a „Művész felesége" (1936) с alkotásai. A fény-árnyék ellentéteire épített vallásos jelenetek és kitűnően jellemzett egy alakos ábrázolásai nagy formakultúrával, meleg barna színekkel vannak megfestve. A korábbi vidéki tárlatokon kívül, 1928-tól — főleg a Képzőművészeti Társulat rendezvényein — Budapesten a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain szerepeltek munkái.

140 Sőt 1938-ban — ismételt olaszországi útjának évében — a „Madonna a gyermek Jézussal és Jánossal" с festményével a Velencei Biennalen is részt vett. Dorogi Imre akadémikus periódusa után, a harmincas évektől találja meg a számára megfelelő témát és az ezt kifejező igazi hangját („Tiszai csónakházak napsütésben", 1932). Szegedi tartózkodásának eredményeként fedezi fel a Tisza festői szépségeit. Ettől kezdve rajongó szerelmese lesz e folyónak és környékének, melyet minden kötöttség nélkül, szabadon és szenvedélyesen ábrázol. Színpompás festményein a Tisza-táj sajátos lírája tükröződik. Képein hol felhős ég nehezül az álmosan kanyargó vízre, hol meg napsütés csillog a folyó habjain. S mint ahogy a táj arculata ellentétesen változó, úgy a rajta zajló élet is olyan. Partjain olykor kis fekete homokoshajók várakoznak, hogy rakományukat a kubikosok kitalicskázzák, máskor pedig fehér csónakházak terpeszkednek a víz hátán, szórakozóhelyül a napsütésben sütkérező embereknek. De e jellemző témákon kívül a tiszai életnek szinte valamennyi jelenségét megörökítette. Kedvvel ábrázolta a hálót merítő halászok •munkáját, a kompon átkelő szekeres parasztokat és a félmeztelen strandolok tömegét egyaránt. Hasonló érdeklődéssel fordult ő is — mint Nyilasy — a tápéi parasztok felé. Akácok közé rejtőzött, meszelt falú házacskák vagy állatokkal teli falusi udvarbelsők váltakozva sorakoznak művein. Ebbe a témakörbe tartozik az ünnepi áhítatban otthon üldögélő „Tápéi lányok" (1934) с alkotása. Az Alföld e környezetéről festett képeinek az itteni tárlatokon évtizedeken át sikere volt. Dorogi poszt-impresszionisztikus festészetében lényeges szerepet tölt be a szabadban jelentkező fény- és színproblémák tanulmányozása, s a bensőséges szemléletből fakadó lírai tájábrázolás módszerének érvényesítése. A nagybányai természetelvűségen alapuló vizuális adottságaival szemben a harmincas évek végétől igyek139 Gábor Jenő: Dorogi Imre vallásos tárgyú festményei. Délm. 1942. 144. sz. 140 II. Nemzeti Kiállítás. Képzőművészet, 1934. máj.—jún., 72—73.; Képes Krónika, 1934. 52. sz.; Művészet, 1941. 37. sz.; Szépművészet, 1941. 8. sz.; Vándortüz, 1947. jan. 4. sz.; Dorogi Imrétől képet vásárolt az állam. Délm. 1945. szept. 8. 240