Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

szik a látottakat a kifejezés érdekében sommázni, átalakítani, döntő foltokban, kontúrosan ábrázolni, melyhez nagyon alkalmasnak találta a temperafesték használatát. Ilyen felfogásban és technikával alkotott művei („Kútnál", 1940) nem „lefestett", hanem az átköltött, komponált képét adják a megjelenített valóságnak. 1942ben a Városi Múzeumban rendezett önálló kiállítása

141 jól tolmácsolta erőteljessé vált törekvését. Ezt tükrözi a valamivel későbbi „Tiszai halászat" (1950) с műve is, amelyet több más festményével együtt a Móra Ferenc Múzeum őriz. Dorogi nemcsak magas színvonalú festményeivel gazdagította Szeged képzőművészetét, de művészet-irodalmi munkássága is jelentős. Nyilasy Sándor, Károlyi Lajos és Parobek Alajos helyi festőkről írt tanulmánya és egyéb cikkei jelentek meg a negyvenes években az itteni folyóiratokban.

142 Dorogi Imre: Tisza sugárzással. 1963. temp. fi. 95X109 cm. Mgt. 141 Temesváry József: Műterem-látogatás Dorogi Imre festőművésznél. Délm. 1942. jún. 7.; (t. j.): Dorogi Imre festőművész képkiállítása. Délm. 1942. jún. 17.; Városi Múzeum képkiállítása. Délm. 1942. jan. 7., jan. 17., jan. 21.; Gábor Jenő: Dorogi Imre a Tisza festője. Délm. 1942. jún. 21. 142 Dorogi Imre: Szeged nagy festője (Nyilasy Sándor). Délvidéki Szemle 1944. 7. sz. 309— 16 Évkönyv 241