Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

locale', a helyi géniusz tájjellege, aminek Tömörkény, Móra és a festő Nyilasy a kifejezője, a másik, az ,űrállomási' szerepe : kiemelkedő tehetségek átmeneti állomása Szegeden, amire Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza régi példáin túlmenően az újabb példák, József Attila, Radnóti Miklós és Szentgyörgyi Albert... És egy másik ellentétpár is jellemző Szegedre. Egyfelől a konzervatív hagyományosság, másfelöl a modernista avantgardizmus. Az előbbinek Bálint Sándor, a néprajz-professzor, az utóbbinak Lehel István, az absztrakt festő lehet a reprezentálója. Ugyanennek a politikai megjelenése: a szektáns dogmatizmus és a politikai alkalmazkodás egyaránt jelen van Szegeden. Még más megjelenésben: Debrecen vagy közelebbről Hódmezővásárhely haladó és helyi ízű népi-nemzeti vonásaival szemben Szegedre a tágasabb nemzetközi kitekintés a jellemző."

136 A város kulturális életének összetevőit meghatározni törekvő nézetek bár rendkívül sokoldalúak, alapgondolatukban azonban megegyeznek abban, hogy Szeged szellemi arculatának kialakítását több olyan fontos tényező határozza meg, amelyek országos jelentőségűvé növekedtek. így a városi tanács elnöke, Papp Gyula hitelt érdemlő felmérése szerint Budapest után 1000 lakosra a legtöbb könyv Szegeden jut. Itt van az vidék legnagyobb társulattal rendelkező színháza. A helyi zenei élet országos, a Szegedi Szabadtéri Játékok pedig bizonyos mértékig nemzetközi színvonalat képviselnek. A legtöbb és legjobb hagyományokkal a mai szegedi irodalom rendelkezik amelynek képviselői közül többen országos szinten is elfogadott íróknak tekinthetők. Festészeti és szobrászati vonatkozásban ma már Szegednek önálló képzőművészete van, amely színvonalas helyet foglal el a magyar ábrázolóművészeti életben. Mindezt tekintetbe véve Szeged szellemi karakterét elsősorban az itt működő felsőoktatási és tudományos intézmények határozzák meg, melyek országos vonzást gyakorolnak. „Összehasonlítva a város gazdasági és kulturális életét, — summázza a fenti felsorolását Papp Gyula — úgy látszik, hogy a városban a kulturális jelleg dominál. Az arányokat tekintve és azt a hatást, melyet a kulturális intézmények kifejtenek, úgy tűnik: igazuk van azoknak, akik Szegedet kulturális téren ma is az ország második legnagyobb városává sorolják."

137 Korszakunk mesterei A festői pompájú Tisza sok embert elbűvöl. így nem csoda, ha a szegedi művészek vásznain oly gyakran szerepel e természeti szépségekben gazdag folyó, változatos arculatú partja és az annak mentén élő nép. A szegedi művészek közül leginkább két mester: a posztnagybányai iskola Szőnyi-féle vonalába sorolható Dorogi Imre és a naivokhoz közel álló Erdélyi Mihály azok a festők, akik az olykor borús egű vagy máskor szikrázó verőfényben úszó Tiszatáj helyi megörökítőinek sorából kiemelkednek. Dorogi Imre (1890)

138 Kisújszálláson született. Atyja és anyja szegedi származásúak voltak, így már gyermekkorában is gyakran járt ide velük rokonokat látogatni. Ezért Szegedet második szülővárosának tartja. A kisújszállási református gimnáziumban rajztanára, Szunyoghy Farkas szerettette meg vele a festészetet, aki Hqllósy nyomdokain haladva diákjainak a nagybányai szellemű pikturát tanítgatta. Érett136 Erdei Ferenc: Város és vidéke. Bp. 1971. 63—64. 137 Papp Gyula: Szeged helye és szerepe az ország életében. Tiszatáj, 1969. szept. 9. sz. 833. 138 Némedy Gyula: Szeged képzőművészeti központ, Művészet, 1937. 10. sz. 116.; Szelest Zoltán; Szeged új képzőművészetének bibliográfiája. 1945—60. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960—62. Szeged, 1962. 161—212. 239