Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
hogy képei beleilleszkedtek alföldi festészetünk lírai, dekoratív téma- és színvilágába, bár piktúráját más tájak szépsége, a Duna-kanyar és Nagymaros környéke is megihlette. Választékos előadasú szegedi és tápéi utcarészleteiben a figyelemreméltó tartalmi értékek mellett ízléssel fejezte ki az összecsengő színek festőiségét. Könnyed előadasú csendéletei, jellemző portréi („Juhász Gyula", 1958) és népi érdeklődést mutató figurális kompozíciói a realista ábrázolás elismerésre méltó teljesítményeinek tekinthetők. Válogatott képeit a prágai, pozsonyi és kassai múzeumok őrzik. Hagyatékának jelentős részét 1970-ben vásárolta meg a Móra Ferenc Múzeum. Míg Jánoska a helyi művészeti élet vezető alakja volt, addig a vele egy évben elhunyt Makk József (1911—1960) teljesen ismeretlenül élt és csak 1960 nyarán Szegeden megrendezett hagyatéki kiállítása terelte rá a figyelmet. 59 Izoláltsága egyrészt családfenntartói lekötöttségével, másrészt hosszan tartó betegségével és zárkózott természetével függött össze. Első művészeti leckéit Makón kapta Vén Emiltől, majd a fővárosban Rudnaynál tanult tovább. Szemérmes hangú festészetében napos-felhős, melankolikus hangulatban jelenítette meg a múlt egymást követő hétköznapjainak kilátástalanul csöndes nyugalmát. Képein — mint a gyöngéd ecsetű Endre Bélánál — lágy színekkel festett mezőket, réteket látunk, nagy műhelyét a paraszti munka tevékenységének („Pihenő kapás", 1945). A művészt főleg a falusi nép élete és környezete érdekelte s ez hatott rá legjobban. Önarcképei — éppúgy mint Károlyi Lajosé — egy belső magányban élő kontemplativ lelkületű embert mutatnak, akinek kedélyét betegsége és a megélhetés terhei törték meg. Szelíd panaszú vásznai bár költői lágysággal, de feltétlenül kifejezik korával szembeni egyéni és társadalmi békétlenségét. Festészetének — a szegedi és makói hagyatéki kiállításokon feltárulkozó — értékei az alföldi kismesterek sorába utalják őt. 60 Mint Makkot, úgy a Szegedi Pedagógiai Főiskola rajztanszékének egyik fiatalon elhunyt vezetőjét, Major Jenőt (1918—1964) is a vonzó szerénység és az etikus magatartás jellemezte. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi István növendékeként végezte. Mesterének legjobb értékei hulltak jó talajra benne. Ennek kapcsán Major a természeti és társadalmi jelenségeket nem a tárgyilagos megfigyelő hűvösségével, hanem az érző ember lírai gyöngédségével és humánumával ábrázolta. 1949-ben került a Szegedi Pedagógiai Főiskolára. Idejének nagy részét az itteni rajztanszék feladatai kötötték le. Működésében sikerült az oktató-nevelő és a művészi-alkotó munka egységét megteremtenie. A modern festészettel kapcsolatos fejtegetéseit tanulmányban foglalta össze. 61 Kulturált hatású festményei kiemelkedtek a helyi tárlatok átlaganyagából. Tájábrázolásait és figurális kompozícióit mindig a valóságból kiindulva alakította ki, de alkotásainak népi megjelenítésében döntő szerepet játszott a fény- és színproblémák tartalmi súlyt adó festői megoldása. Ezek közül való a „Táj" с festménye (1961), mely a szegedi múzeumba került. Eleinte kisméretű, de finom koloritú csendéletekkel és hangulatos szobabelsőkkel jelentkezett. Témakörét azonban időközben kibővítette és vásznai megnövekedtek. Természetstúdiumait hol az alföldi tanyavilág, hol a csillogó vizű Balaton ihlette meg. Érdeklődése később egyre inkább az emberábrázolás felé fordult, mely figyelemre méltó portré és alaktanulmányokat eredményezett. Növekvő alkotókedve éppúgy talált megfestendő feladatot a közvetlen környezetébe tartozó tanuló ifjúság között, mint ged, I960.; Szelesi Zoltán: Jánoska Tivadar hagyatéki kiállítása. Délm. 1961. jan. 1.; Művészet,. 1961. III. 33. 59 Makk József hagyatéki kiállítása elé. Délm. 1960. aug. 28.; Lehel István: Makk József hagyatéki kiállítása. Délm. 1960. szept. 4.; Makk József festőművész hagyatéki kiállítása. Szeged r Móra Ferenc Múzeum. Katalógus. Bev.: Szelesi Zoltán. Szeged, 1960. 60 Makk József hagyatéki kiállítása. Művészet, 1961. I. 36. 217
