Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

magyar grafikust leginkább megbecsülték. Az Angol Fa- és Rézmetszők Királyi Társasága 1938-ban tagjául fogadta. Jelentős kezdeti sikert a Times hozott számára, melynek a „Britania" (1941) с allegorikus nőalakot készítette. Legkiemelkedőbb művei közé számít a Shakespeare „Athéni Timon"-jához (1941) metszett tíz egész oldalas illusztráció-sorozata. E lapjai a magányos, küzdelmes életű, a sorsával meg nem alkuvó, s a harcból győztesen kikerülő embert ábrázolják. Művének megoldása abba a klasszikus-ciklusba tartozik, amely az 1950—60-as években, mint stílusirány Buday munkásságára jellemző. Megemlítjük még a kétnyelvű kiadványként megjelentetett Pervigilium Venerishez (1952) tartozó 22 metszetét, melyekből derű és harmónia sugárzik. A tavasz, a szerelem és a termékenység e rajzokon legtöbbször egyegy szép testű nőalakkal van megszemélyesítve. Buday György meg nem szűnt magyarságáról tanúskodik, hogy létrehozza a Szegedi Kis Kalendárium angol változatát, a „George Buday' s Little Books" (1945—56) с. naptárocskákat. Az ezekben levő magyar meséket, népdalokat, a tartalmuknak megfelelő népi formában illusztrálja. A világszerte ismert irodalmi művekhez (E. Fitzgerald: Omar Khayyam, 1947; F. Karbaji hindu költő verse, 1956; továbbá az új angol fordítású Ovidius: Metamorphosis, 1956 és Horatius: Ódák, 1965) a közölt írásokhoz méltó metszeteket készített. Buday grafikai kifejezőnyelve egyre sokrétűbbé vált. A már említett magyar népi és klasszicista szellemiségű alkotásain kívül, hatással volt rá az angol grafika precíz mívessége (Karácsonyi kártya története, 1956). De lapjain olykor az avantgarde művészet eredményeit is felhasználta (mint Aragon : Aurélien-jánál, és a Joyceillusztrációk magányosságot tükröző nőábrázolásainál). Buday irodalmi tevékenységet is folytatott. Ezt mutatja a magyar tánccal foglalkozó kiadványa, valamint Harry Carter-rel együtt írott könyve, mely Misztótfalusi Kiss Miklós kolozsvári nyomdászról szól.

93 Buday György több mint három évtizedes sikeres londoni pályafutása során nemzetközi hírű grafikus lett. Metszetei bár az angol, lengyel, csehszlovák, német és olasz fővárosok galériáiban, valamint az amerikai múzeumokban megtalálhatók, neve itthon mégis sokáig feledésbe merült. Leszámítva az 1947-ben rendezett budapesti kiállítását, amikor ő maga is hazalátogatott, továbbá azt a rövid időszakot (1948—49), mely alatt a londoni Magyar Intézet vezetője volt. Az egykori szegedi barátai, küzdőtársai — elsősorban Ortutay Gyula — ösztönzésére létrejött 1967-es Móra Ferenc Múzeum-i és Nemzeti Galéria-i Buday-kiállítások a rangos mester életművére a felfedezés erejével irányították a hazai szakfigyelmet. Az 1970 őszén —• a Magyar Helikon gondozásában megjelent „Buday György fametszetei" címmel összeállított album ismét jókorát törlesztett le a Londonban élő kiváló grafikusunkkal szembeni tartozásunkból. A több mint 80 metszetet tartalmazó — Ortutay Gyula előszavával ellátott — kiadványban Buday memoárjaként — többek között — ezt olvashatjuk: „...A Tisza körüli tájak, vagy a jellegzetesen szegedi napsugárdíszes házak gondos, tanulmányszerű lerajzolásával határozottan úgy éreztem, hogy az enyémek lettek és második otthonom Szeged és az Alföld sajátosságai, tája és népe, anélkül persze, hogy saját tulajdonukban megsértettem volna őket. (Később ugyanígy tettem magamévá Ausztria szép tájait, ahol sokat gyalogoltam, majd Itália és végül Anglia városait, vidékeit és emberségét.)"

94 93 Tóth Ervin: Buday György. Látóhatár, 1965. máj.—jún. 3. sz. 545—550.; 94 Buday György: Életemről, művészetemről. — Buday György fametszetei. Bev.: Ortutay Gyula.Bp. 1970. 20.; „BudayGyörgy fametszetei"-ről szóló könyvet ismertette: Csaplár Ferenc (Magyar Hírlap, 1970. szept. 18.), Horváth György (Magyar Nemzet, 1970. okt. 11.) és Akácz László (Délm. 1970. okt. 15.) 192