Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

„Interieur" с. olajképe, az 1974 januárjában Budapesten megrendezett Nemzetközi Amatőr Képzőművészeti Kiállításon szerepelt.

70 Az itteni műkedvelő, illetve naiv festőkről szóló fejezetünket Ortutay Gyula figyelmeztető szavaival zárjuk. Ortutay Süli András 1968-as szegedi kiállításának megnyitásakor — többek között — hangsúlyozta, hogy „...gondoljunk azokra a feladatokra, amelyet a naiv művészek, népművészek szinte felmérhetetlen és alig felmérhetően gazdag alkotásainak világa kínál."

71 Nemrég vetődött fel egy parasztfestő múzeum létesítésének gondolata, mely jó lenne, ha Szegeden megvalósulhatna. Buday György és a szegedi grafikus-kultúra Az ismertté lett helyi parasztfestő, Süli András működésének idejére, vagyis a harmincas évekre esik Szeged grafikus-kultúrájának kibontakozása is. Ez főleg a városban ekkor tevékenykedő grafikusok •— elsősorban Buday György — munkásságához kötődik. De hozzájárult ehhez az itteni műgyűjtő-családok ezirányú érdeklődése is. Az utóbbiról szólva el kell mondanunk, hogy a helyi műpártolás a két világháború között jóval szerényebb arculatú volt, mint a múlt század végén. Az egykori gazdag szegedi famíliák műtárgy-szerzési lehetőségeivel, a kor gazdasági válságát megérző polgári középréteg nem tudott versenyezni. Ennek megfelelően — néhány kivételtől eltekintve — általában csak kisebb gyűjtemények keletkeztek, olyan képekre, tárgyakra és grafikai művekre szorítkozva, melyekhez az itt élő értelmiség olcsón hozzájuthatott. Közülük említjük meg Lugosi Döme szegedi ügyvédet, aki kerámiával és Árpádházi pénzekkel foglalkozott. Szalay József, a helyi „literátus kapitány" pedig plaketteket gyűjtött.

72 Az 1938-ban megrendezett itteni műgyűjtőkiállítás katalógusában, az említetteken kívül még Bartos Lipót papírkereskedő nevével találkozunk, akinek állítólag egy Ribera-kép („Szent András megfeszítése") volt a tulajdonában. Dávid Sándor vendéglős németalföldi kismestereket is magába foglaló képtára, sajnos hamar eladásra került. A felsorolt magángyűjtemények fölé emelkedett Glattfelder Gyula megyéspüspök százon túli értékes képanyaga, melyben itáliai mesterek •— főleg barokk — alkotásai szerepeltek. Honthorst Gerard XVII. századi holland festő, sőt Tintoretto és Tiepolo nevéhez kapcsolt Glattfelder-tulajdont képező festményt is nyilvántartottak.

73 A ma is együtt levő püspöki gyűjteményből sok minden hiányzik. A kevésbé értékes külföldi festmények helyett inkább Markó Károly, Paál László képeit említjük meg. Kiemelkedik még Hollósy Simon : „Zrínyi kirohanása" c. remek kis történelmi műve, amelyet Németh Lajos ismertetett meg a szakterülettel. A szegedi művészek közül Nyilasy Sándor szerepel. A század elejihazai műgyűjtőkhöz tartozott Ambrozovics Dezső műfordító, aki végrendeletében a több mint kétszázötven darabból (főleg festményekből) álló gyűjte70 Szelesi Zoltán: A Tóbiás házaspár kiállítása. Délm. 1967. júl. 11.; Nemzetközi Amatőr Képzőművészeti Kiállítás. Ernst Múzeum. Bp. 1974. Katalógus. Bev.: Bánszky Pál. 10. 71 Ortutay Gyula: A „naiv" festészetről — Süli András művei ürügyén. Tiszatáj, 1968. szept. 9. sz. 818—821. 72 A szegedi műtárgyakról, műgyűjtőkről, műgyűjtésről. SzH 1922. nov. 24.; A helyi műgyűjtéssel kapcsolatban Lugosi Döme és Szalay József többször írt, melyek közül a következő cikkeket említjük meg: Szalay József: Műgyűjtésről. — Szegedi Műbarátok Körének kiállítása. Szeged, 1917. Katalógus. Szerk. Lugosi Döme. 10—16.; Lugosi Döme: Mit gyűjtsünk? Szeged, 1922. dec. 24. 73 A Szegedi Képzőműves Céh Egyházművészeti és Világi Képzőművészeti Kiállításának Tárgymutatója. Szeged, 1938. Bev.: Genal Tibor. 185