Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

dolgain, a merészségén és eredetiségén. Berlinben, mint halljuk... értékelik képeit."

2

* Moholy-Nagy már nemcsak a kassáki „kép-architektúra" szellemében absztrakt műveit mutatta be első külföldi tárlatán, de különféle anyagú konstruktív plasztikákat is kiállított. Berlinben három évet (1920—23) töltött, ahol az orosz Liszickijjel létrehozta a konstruktivista „Gestaltung"-csoportot. Majd — a szintén emigrációban élő esztétával —, Kemény Alfréddal a dinamikus térplasztikai alkotások művészeti követelményeit határozták meg, melyet Moholy-Nagy ilyenfajta konstrukcióban vagy síkidomokat ábrázoló képein igyekezett gyakorlatilag megvalósítani. „Meg kell jegyezni — fejti ki Korner Éva —, hogy a „képzőművészet" gyűjtőnevet az avantgárdé munkásságával kapcsolatban csak jobb híján lehet használni, hiszen az ide sorolható művészek egyes csoportjainak, pl. a Bauhaushoz tartozóknak, kifejezetten programja középpontjában állt a hagyományos műfajok eltörlése, de szükségszerűen áthágták a műfajhatárokat mindazok is, akik a művészetet alávetették a tömegek megnyerése, eszmék propagálása céljának, így a proletkultosok, a „Munka" kör stb."

21 Moholy-Nagy László fentebb említett komplexműveit bemutató újabb kiállításával terelte magára Walter Gropius figyelmét 1922-ben (amikor Kassákkal együtt írt „Új művészek könyve" с kiadványuk magyarul megjelent). Ennek eredméként előbb Weimarban, majd Dessauban, a Bauhaus tanára (1923—28), Gropius közvetlen munkatársa lett. Vele együtt szerkesztette — többek között — a Bauhauskönyveket. Moholy-Nagy művészpedagógiai téren csakúgy, mint az elméleti és művészi alkotótevékenység vonatkozásában kiváló eredményeket ért el. Az építészet, festészet, fotó és film témakörébe vágó szakirodalmi könyvei nemzetközileg is közismertek.

22 Pályafutása során a harmincas évek elejétől Berlinben él és ezt követően sokszor megfordul külföldön, ahol kiállításokon szerepel. A hitleri nácizmus a Bauhaus tevékenységét betiltotta, s az általa kommunista szimpatizánsoknak tartott tanárokat menekülésre késztette. Ennek kapcsán ment Moholy-Nagy előbb Angliába (1935—37), utána pedig az Egyesült Államokba. Chicagóban telepedett le és ott megalapította az Új Bauhaust (New Bauhaus). A tengeren túl is változatlanul sokat dolgozott, noha a negyvenes évektől már súlyos beteg volt. Mint a konstruktivizmus egyik nemzetközi vezéralakja hunyt el 1946-ban, Chicagóban. Moholy-Nagy világhírűvé lett életműve jórészt határainkon kívül jött létre, ám az ehhez szükséges társadalmi és művészeti felismerés itthon, a háború alatt, s az ezt követő években gyülemlett fel benne. A művész felesége, Sybill Moholy-Nagy szerint — aki férjének életpályájáról 1950-ben New Yorkban könyvet adott ki —, Moholy-Nagy László "...a négyéves lövészárok-élmények után saját bőrén érezte a felelőtlenséget, kizsákmányolást, kényszert és brutalitást, amelyet a magyar nép évszázadokon keresztül szenvedett. Csatlakozott a forradalomhoz, ez az időszak az, amelyben először találja meg igazán sajátmagát."

23 20 Moholy-Nagy Lászlóról. Szeged, 1920. nov. 6. 21 Korner Éva: Adalékok a magyar képzőművészeti avantgárdé történetéhez a két világháború között. Művészettörténeti Értesítő, 1973. 2. sz. 131. 22 Moholy-Nagy László: Maierei, Fotographie, Film. München, 1925.; Von Material zu Architektur. München, 1928.; The new Vision and Abstract of an Artist. New-York, 1928. 23 Moholy-Nagy, Sybill: Moholy-Nagy. The Story of his Life. (M.-N. életének története) NewYork, 1950.; Lásd még: Vámos Kálmán János: Emlékezés Moholy-Nagy Lászlóra (1895—1946). Művészet, 1967. jún. 6. sz. 14. 121