Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

MUVEK ES MESTEREK A RÉGI SZEGEDEN ELŐZMÉNYEK ÉS HAGYOMÁNYOK Az ártéri szigeteken kialakult ősi Szeged sorsát mindenkor a Tisza határozta meg. Az egykori településhelyet nemcsak várossá segített növelni, de a szeszélyes folyó állandóan veszélyeztette is ezt a helyet, sőt csaknem hullámsírjává is lett. Szeged, bár meghatározott tájjellege révén beletartozik a magyar alföldi városok családjába, arculata a többiétől mégis eltérő. Míg azokra általában a falusi település-szerkezet jellemző, Szeged profilját a megtervezett városalaprajz határozza meg. Ugyanis Tiszaparti városunk régi struktúráját megváltoztatta az 1879-es nagy árvíz, illetve az ezt követő újjáépítés. Mindezek ellenére Szeged a rekonstrukció után is alföldi város maradt, mert szintjének felemelése és a lakóterület tömörítése — a korszerű európai követelményeknek megfelelően — nem történt meg. Továbbra is laposan szétterült, tipikus alföldi város ez, melyet az újabb tiszai árvizek elől hosszan kanyargó töltéssel vettek körül.

1 Ez — a homokzsákokkal megerősített — töltés védte meg a várost az 1970 későtavaszán bekövetkezett minden eddiginél nagyobb vízemelkedés ellen is. E víztől őrző földszalag mögött élő szegedi nép által alakult ki, s formálódik most is a város egykori és jövőbe ívelő mai történelme, kultúrája, művészete. Egykori emlékeink A Tiszának, mint halászó helynek és fontos víziútnak Szeged kialakulásában, a történelem során döntő szerepe volt. Ezt a gazdag természeti adottságot az itt otthonra talált népek korán felismerték és a legrégibb idők óta kamatoztatták. Ezzel kapcsolatban értékes adatokat nyújtanak azok a helyi és környékbeli régészeti és művészettörténeti leletek, melyeknek feltárása — többek között — Reizner János, Tömörkény István, Banner János, Móra Ferenc, Cs. Sebestyén Károly, Párducz Mihály és Trogmayer Ottó nevéhez fűződik. Az előkerült művészeti emlékek közül említésre méltó egy, a Maros-torkolatából származó II. századi római mellszobor, valamint egy férfifejet ábrázoló márványtöredék (II. sz.), melyeket 1876-ban Kováts István helyi építőmester talált a szegedi vár déli alapfalában. Ez a Móra Ferenc Múzeum tulajdonát képező fehér márvány szoborlelet más emlékekkel együtt (pénzek, érmék és épületmaradványok), a rómaiak itteni űrállomására (castrum) enged következteni. A helyi régészeti leletek sorából még a hun fejedelmi temetkezési helyet feltételező híres, Szeged-nagyszéksósi aranykincset, és az Öthalomról való, halat tépő sast ábrázoló avarkori bronzlemezt említjük meg. A Bojárhalomról előkerült gazdag honfoglaláskori fejedelmi női sírlelet elődeink művészeti hagyatéka.

2 1 Princz Gyula: Szeged. Csongrád megyei Füzetek 7. sz. Szeged, 1954.; Aldobolyi Nagy Miklós: Szeged földrajzi energiái és a város hatásterülete. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Evkönyve, 1957. 2 Szeged régészeti múltjával foglalkozó irodalomról összefoglaló tájékoztatást adnak Bálint S. és Nagy Z.—Papp I. említett könyvei. Lásd még Bálint Csanád: Hunok, avarok, magyarok. Vezető a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti kiállításához. Szeged.