A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Juhász Antal: Átokháza. Egy tanyasor települése és közösségi élete

„Beszélik..., hogy valaha ottan tanyaverések történtek, de amely nép csak odament lakni, mind elpusztult vagyonában, egészségében, életében. így maradt volna azután a puszta, s akkor kapta aztán a nevét az átokról, mely rajta fekszik."

4 Mind Ferenczi, mind Tömörkény népi névmagyarázatot közöl, s úgy hiszem, ezzel jó nyomon jár. Ásotthalom határa gazdag földrajzi név-anyagából tudjuk, hogy e vidéken igen gyakori a paraszti helynévadás és elenyészó'en csekély a hivatalosan adott határnév.

5 A ma élő legidősebbek ugyan nem ismerik az előbbi névmagyarázatot s hasonlót sem említenek, de enélkül is meggyőzőnek tartom Ferenczi János tanító véleményét, amit lényegében Tömörkény István értesülése is aláhúz. Más a helyzet Átokháza kun puszta megnevezésével. Ezt a nyelvtudomány a kun eredetű Altuk családnévből származtatja, a -háza (települése) hozzátoldásával. Inczefi Géza szerint ebből a kun családnévből származik a vidéken ismert Adok családnév is.

6 A Kiskun Kapitánysághoz, majd Kiskundorozsma határához tartozó Átokháza pusztára vonatkozóan ez a fölfogás megalapozott. De a szegedi Átokháza sosem volt kun puszta, még kun származású családok — halasiak, majsaiak — sem telepedtek meg rajta. Míg puszta volt, térképeink tanúsága szerint nem is nevezték Átokházának, hanem csak attól fogva, amikor megtelepedtek rajta, sőt éppen az ott lakók nevezték így. Mivel a dorozsmai Átokháza puszta az 1830—40-es években még lakatlan baromjárás, így a két homokos táj hasonlósága alapján feltételezett analógiás névadásra sem gondolhatunk. De térjünk vissza a Giba-térképen jelzett szatyalagi vagy átokházi kaszálókra! Térképünk (1—2. fotó!) jelöli a kaszálók méreteit is. A dűlő szélessége 275—300 öl között változik, Balota-puszta felé eléri a 400 ölt is, — ez egyben a parcellák hossza, szélességük pedig 70—80 ölnyi, de van hat nagyobb parcella is. A kisebbek területe Ю—15 hold, a nagyobbaké 70—100 hold. A négy művelt földdarab közül három 1—1 holdas (szántó?), a szőlő 900 D-öl területű. A szőlőtelepítés nagy méretű kaszálóból van kiszakítva, melyen L alakú ház és malom (!) is épült. A 13 épület — közülük 3 parcellán épületcsoport — arra mutat, hogy az itt élők letelepültek Átokházán. Lehetséges, hogy kezdetben csak az esztendő egyik felében, tavasztól késő őszig éltek kinn, de ahol melléképületek is készültek, ott bizonyára állandó megtelepedésre rendezkedtek be. Bár a közölt leírások sivár, kietlen táj képét idézik elénk, tartozunk annak a megállapításával, hogy maga az átokházi dűlő nem volt teljes egészében hasznavehetetlen síványhomok. Ha az lett volna, akkor nem használhatják kaszálónak. A térkép alapján változatos térszintű terület, a buckák közelében semlyékekkel, laposokkal, s az utóbbiak — mint idős parasztemberek elmondották — jó füvet adtak és a feltörés után jó termőföldnek bizonyultak. A kiosztott dűlő körül viszont minden irányban puszta terült el, homoksíványokkal, a Szeged-alsóvárosi pusztán kisebb-nagyobb erdőfoltokkal. Érintetlen nyerstáj közepébe települtek az első kiköltözők, ahol bármilyen körülmények között nehéz gyökeret verni. Legközelebb a 9—10 km-re levő Öregcsorván voltak tanyák, — falu, város még távolabb. Jöttek a böjti szelek, az őszi szélviharok, hordták a sívóhomokot, mely — Tömörkény leírásából, idős parasztok visszaemlékezéseiből tudjuk — mindent betemetett, még a szőlőtőkéket is. Ezek a természeti körülmények teszik érthetővé a táj megnevezését és az idetelepülök nehéz, küzdelmes életét. 4 Tömörkény I., Adóügy. Öreg regruták. Bp., 1959. 38. 5 Vö

;

: Barcsok Sz.—Makra J.—Zsolnai J., A határ földrajzi nevei. In.: Átokházától Ásotthalomig. Ásotthalom község tanácsa, 1970. 89—98. 6 Inczefi G., Szeged környékének földrajzi nevei. Bp., 1960. 86