A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Tóth Ferenc: Makó településtörténeti vázlata

Az ujjátelepült város reformátusainak első temetője a mai Görög-szabadsághareosok terétől az Ér-partig húzódott. Szirbik Miklós is említi, hogy a „sok malmok helyén" állt.

26 Az ide vezető út eredeti neve Temető u. (ma Kálvin). Mivel a bővítésére a közeli Ér miatt nem nyílt lehetőség, valószínűleg a mai posta és az első csipkeházak mögötti részen — a közgazdasági technikum építése és részben a csipkeházak udvarában előkerült sírok tanúsága szerint — temetkezhettek. A mai református ótemető helyét 1759-ben jelölték ki, a jelenleg is használt temetők közül ez a legrégibb. A hagyomány szerint a hódoltság idején ez a sírkert török temető volt,

27 de nem Makó, hanem Szentlőrinc határához tartozott. Legrégibb sírköve 1831-ből való. Az újvárosi református temető a 18. század végén létesülhetett, az 1805-ös térkép tünteti föl először (Coemeterium reformatorum Novum). Legrégibb sírköve 1842-ből maradt fenn. A görögkatolikusok egyetlen temetőjéről van tudomásunk, a Tulipán és Kis János tábornok utcák találkozásánál elterülő, ma is használatban levő ún. „orosz temető"-ről (1805: Coemeters Ruthenorum). Itt található a legrégibb makói sírkő, amely 1784-ből való.

28 A legősibb zsidó temető részben ma is megvan a mai Kossuth és Sírkert utca sarkán. Eredetileg a Kossuth utca 54. szám alatti telek területe is odatartozott. Bár a 19. század elején lezárták, de kivételesen még 1846-ban is temetkeztek bele.

29 A környék beépülése miatt a mai Hársfa utca végén új zsidó temetőt nyitottak. Ezt 1810-től 1861-ig használták. Időközben kerítését széthordták, Hersele „szent sír"-jával együtt az egész temető elpusztult. A jángori zsidó temetőbe 1861-től temetkeztek. Miután a zsidóság 1867-ben külön vált ortodox és neológ részre, közös temetőjüket is elfelezték. Az evangélikus temetőt 1854-ben jelölték ki szintén Jángorban, a későbbi zsidó temető szomszédságában. Több mint száz éves múltra tekint vissza az Almásy utcai iskola közvetlen szomszédságában elterülő nazarénus gyülekezet temetője. A Dózsa-telep szomszédságában levő elhanyagolt temetőbe főleg a baptisták temetkeztek. Az 1922—35 között használt sírkertet a nép istentelenek temetőjének nevezi.

30 A 18. század végéről becses értékű, eddig lappangó levéltári kimutatás került elő, amely pontos adatokat közöl a helyi temetők kiterjedéséről, a helységtől való távolságáról, a létesítés idejéről stb. Temetőink elveszítették régi népi hangulatukat. Kovács Gyula — a népművészet iránt is érdeklődő — mérnök 1918-ban képben és szövegben egyaránt rögzítette a makói temetők akkori állapotát.

31 26 Szirbik i. m. 27.1. E területen 1824-ben 9 szárazmalom működött. 27 Ez a kifejezés először 1753-ban fordul elő. Eperjessy K., A Maros szabályozása Makónál 1754-ben. Csanádmegyei könyvtár: 12. Makó, 1927. 14. 1. A mai öregek is még török temetőként emlegetik. 28 Muzeális tárgyként a makói múzeum őrzi a szentlőrinci temetőből előkerült legősibb síremléket, amely valószínűleg 1544-ből származik. Kovács Gy., Makó város építészete a XVIII-ik század közepétől a XIX-ik század közepéig. Csanádvármegyei könyvtár 17. Makó, 1929. 32. 1. 50. kép. 29 Dávid B. Naftali zsidó mártír „szent sír"-járól a zsidóság ma is legendákat beszél. 30 A temetőkre vonatkozóan forrásmunkaként használtam Kelemen Ferenc, Makói helynevek, azok eredete és kapcsolatai с kéziratos munka Temetők с fejezetét. Makó, 1958. 48—61. 1. József Attila Múzeum adattára. 31 Kovács Gy. i. m. 31—32.1. VI. tábla, 49 kép. 53