A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Schram Ferenc: Csaplár Benedek szegedi éveiből

Énekelnek mind: Nosza tehát jó gazda! bocsáss minket utunkra, házadra maradjon Istennek áldása. Ha egy jó kanna borral beszélgetnénk jobb szóval Újulást újulást venne torkunk azonnal, Kalácsokat majd adnak, kolbászokat ránk raknak, Tallérral, forinttal megajándékoznak. Az öreg pásztor: Már ezeknek mind vége, dixi, dixi krajcár, Az angyal forintra vár. Egy pásztor: Lelkem ifjú asszony! mit néz a szemembe, A kalács ne legyen feledékenységbe Immár jó uram! forgolódjál tyúkhússal Kaláccsal, egy kancsó borral, ama régen [egy szó leragasztva] Öt hat forintokkal. Én is hadd fizessek : áldást békességet, Bort-búzát és mézet, kívánom: éljetek! A felvidéki betlehemes játékokra jellemző Fedor név, valamint az a cselekmény, hogy a pásztorok közül csak az öreg fekszik le, a többiek botra ülnek, mintha lovagolnának

51

, megerősítik játékaink Nyitra vagy környéki származásukat. A szóban forgó gyűjtemény tulajdonképpeni szótár-része tájszavakat tartalmaz, mintegy felét Szegedről. Ezek túlnyomó része belekerült a Szegedi Szótárba,

52 az ország más vidékéről valók pedig a Tájszótárba.

53 Néhány, szóval megmagyarázott néprajzi kifejezését, melyek kimaradtak az említett gyűjteményekből, közöljük: „Bab (vitia fába) nagy szemű disznóbab vagy öreg bab, melyet téli estéken csemege gyanánt esznek, különösen karácsony estén igen szokásos."

54 „Bambilambilamb : harangszóutánzás gyermekeknél; így is: bambilamb, p. Gyertek bambilambozzunk! Erre összeállnak s oly mozgásokat tesznek, mintha harangoznának, és kiáltják a bambilambot különféle hangon."

55 „Szent Tamás hája: talán Sz. Tamás napján ölt sertés hája. A szegedi boszorkányperben fordul elő, mint bűvszerszám, de miből áll légyen, nem tárgyaltatik."

56 Ugyancsak az MTA Kézirattára őrzi Csaplár Szegedi Közmondások című gyűjteményét is,

57

127 közmondást tartalmaz, magyarázatokkal; a 7. és 72—79. számmal jelöltek hiányoznak. Második része Néhány Szegedi Néptalány címen 36 találós kérdést foglal magában. Leveleiben is bőven akadunk folklór anyagra, népszokásokról ír Nyitráról: „A múltkor első dörgéskor egy suhanc a dörgés hallatára neki esett egy fának és iszonyatosan rázta, a másik a közeli kerítésnek, s egymást biztatták ,csak rajta, rajta'. Okául nem tőlük, hanem másoktól azt vehettem ki, hogy erejök gyarapítása egészségök tartóssá tevése végett teszik azt e tájon, némellyek vas vagy fa darabbal verik magokat ilykor ugyan ez okból".

58 51 Benedek A., Lés jeux hongrois de Noël. Folia Ethn. 1950. — A közölt két játék tördelésén írásjelein néhol javítottunk. 52 Bálint S., Szegedi Szótár. I—II. Bp., 1957. 53 Szinnyei J., Magyar Tájszótár. I—II. Bp., 1893, 1901. 64 Cy.[aplár] 2?.[enedek] G.[áspár] Csallóköz. 55 Csallóközben Cs. B. G. 56 Szeged Cs. B. G. — Reizner adatát felvette Bálint: Szegedi Szótár II. 493. 67 MTA MS 756/f. Nem autográf. 58 PrLT С 55. 1853. máj. 18. • 203