A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Schram Ferenc: Csaplár Benedek szegedi éveiből

Harmadik jelenet: Bejön az első pásztor: Álom-e vagy látás, ezt ki nem mondhatom, Mit töredelmes szívvel fel sem találhatom, Együgyű elmémmel fel sem gondolhatom, Az Úr Js. Kr. született e mai napon. Negyedik jelenet. 2

ik pásztor: Mit félsz mit rettegsz! Lám én is itt vagyok! Az első pásztor visszafelel: Isten hozott kedves Bertókom, Lám hogy én ezeket a kegyetlen pusztákat járom, Elvesztett gidócskám nem találom, Farkas gyomrába esett, a mint én ezt látom! Harmadik pásztor : Jó estét öcséim! hát ti miről beszélgettek? Talán hogy a vén Domjánnak szakála megőszült? Felele vissza a 2

ik Istók: A mint én veszem észre, te mind félre beszélsz, megbomlott eszű vagy. Teli kulacsokkal nincs most idő járni, hanem jobb lesz, köszöntsd rám. Felel vissza a 3'

k

: Jó ismerősöm nékem a korcsmáros, Gyakran látogatom nektek sem lesz káros; A kis gidócskámat még helyt meg találtam, Melyet vígan el is hoztam. Szól az első pásztor: Illy jó hírmondásba nem tudok mit tenni, Bánom hogy nincs mivel tenyeredet kenni, Meglelt juhainknak igyuk áldomását, Ha ezt megisszuk tölt az úr mást. A pásztorok leülnek botjaikra, s mondja az első: Servus, Telefusz! éljenek juhaink. 2<k . p

ro

f

e

tiás titulus: hízzanak juhaink. Mondja a 3

ik

: Örvendjünk vigadjunk, megvannak juhaink. Most jön az öreg s mondja: Ti csak isztok, szegény öreg apátokról nem is gondolkoztok. Felel egyik pásztor: Fogja kend hát öreg! Köszöntse ránk ezt a kulacsot. Mondja az öreg: Sokáig éljetek mint a gólya madár. Utána jön az ének: Midőn a Szűz Magzatát, jászolban síró fiját, El akarja altatni, így énekel ő neki: Óh napfény, óh élet, óh édes Jézus, áldott Jézus! Első pásztor: Nem tudom mi lészen, az éjjel álmomban, Midőn az erdőben juhaimnál voltam, Angyali sereget fényességgel láttam, Kitől glóriát és szózatot hallottam. Feleli az öreg: Nekem haggyatok békét hadd alugyak, Mint egy szegény öreg pásztor hadd nyugodjak. A harmadik pásztor: Óh te vén Maxus! neked csak mindig az álomra van gondod, mi azt sem tudjuk, hogy kel) lefeküdni. Az öreg mutatja: így ni! — kezdik mindnyájan az éneket: Szűz Mária e világra nékünk szent fiát hozta, A jászolba helyheztetvén őtet imígyen szóla. Aludjál én magzatom, nyugodjál virágom, így énekelvén és örvendezvén. Felel az angyal: Gloria in excelsis Deo! Az öreg kérdi: Ki vagy?