A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

Több éves csönd után ismét „köztudomású" lett ,,Engi Tüdő Vince tanyai magyarról..., hogy odakint titokban papi funkciókat végez és osztogatja a penitenciát". Jászai Géza apát. Barmos György és Nagypál Kilit plébánosok helyszíni vizsgálattal „megállapították — idézzük tovább a Szegedi Napló 1909. jan. 16-i számát (12) — hogy boltja lévén, az ott való vásárlásra buzdította a tanyaiakat ékes és kenetteljes szentbeszédével". A vizsgálatban résztvevő szegedi polgármester azért megindította Tüdő Vince ellen az eljárást... Másnap újabb cikk jelenik meg a Szegedi Naplóban (13), ezúttal Cserzy Mihály egy írásából idéznek, aki helyszíni, saját tapasztalatai (és hozzátehetjük: hibás, fölületes, elfogult megfigyelései) alapján körmönfont lélekkalmárnak, tanyai népbolondítónak, dologtalan szatócsnak, furfangos számítónak titulálja. Arról nem ír, hogy személyesen találkozott-e, beszélt-e Tüdő Vincével? Tömörkény legalább böcsületesen bevallja, hogy bár „valami Engi Tüdő Vince nevezetű tanyai ember az ipam tanyájától nem messze csodadoktorkodott" ennek ellenére ^sohasem láttam" (11/373, 15/384). Rasputinfiókok с elbeszélésében Rasputinfióknak, vén kujonnak (Engi Tüdős Vincének írva, ki ekkor 53 éves volt...) nevezi, aki „hókusz-pókuszokat csinál", „bolond dolgokat ordinal", vándorszínészektől ellesettnek tűnő „apostoli mozdulatokkal jár-kel" (18/438). Azt állítja, hogy „estenden, munka után az ereszek alatt leheverő, álmodozó emberek sokat beszélnek róla" neki (15/384). Különös, hogy félszázad múlva talán ugyanezek az emberek, vagy fiaik egészen mást és és egészen másként beszéltek Tüdő Vincéről... A Szegedi Naplóban 1912-ben név nélkül megjelent harcias cikk (16) vádjai, hangneme változatlanok. A cikk szerint „Alsótanya álpüspöke" „fanatizálta a lakosságot", de a hatóság végül is megsokallta a „titokzatos férfiú" ténykedését: kápolnáját bezárták, kulcsát elvitték, „az ál-püspökre pedig keményen ráparancsoltak, hogy ne dicsérje az Istent, elvégzi azt helyette más, aki abból еГ — éppoly hasztalan, mint ahogy annakidején a jeruzsálemi főpapi tanács az apostolokra (Csel. 5.). Négy év múlva „az alsótanyai kapitány az egyház kérelmére magához citálta a szent férfiút, lecsukassál, börtönnel fenyegette, de mindhiába". Úgy látszik, nem túlzott jámbor katolikus búcsú vezető-énekes asszony tápai adatközlőnk, mikor ezt mondta volt: „az öreg Barmos plébános mórahalmi lelkész volt mögírígyölte a hasznot. Nem jó — mondta Tüdő Vincének — hogy ennyi nép jár ide, felezzük mög a hasznot." „Végül is — folytatja a Szegedi Napló idézett cikke — most maga a csanádi püspök, Glattfelder Gyula írt át a város tanácsához, hogy tegyen valamit ezzel a. félelmetes emberrel, mert babonás üzelmeivel megrontja az egész alsótanyai lakosságot. így szól a püspök levele: „Engi Vince alsótanyai lakos babonás üzelmeinek véget vetendő s a jámbor híveket minden visszaéléstől visszatartandó ezen egyházmegyei hatóság három évvel ezelőtt kérte a hatóságot, hogy a könnyen hivő egyszerű népnek Engi Vincéhez való zarándoklását a saját hatáskörében megakadályozni szíveskedjék. Az időtől kezdve az alsótanyai kapitányság éber őrködése miatt is végeszakadni látszott a visszaéléseknek, mígnem a közeli napokban a mindszenti plébánostól érkezett hozzám panaszos levél, mely szerint Engi Vincéhez ismét zarándokolnak hívek, s nevezett azt híreszteli, hogy a püspök engedélyével kápolnát fog építtetni. A levél alapján jelentéstétel végett felhívott alsótanyai lelkész azt jelentette, hogy az ottani hívek nem gyülekeznek már Engi Vincénél és a vidékiek sem keresik fel. Azt azonban valónak állítja lenni, hogy Engi Vince egy kápolna építésén fáradozik, és e szándékát a kerületi esperesnek be is jelentette, aki azonban a kérelmet megtagadta. Mivel pedig az alsótanyai lelkész a saját hatáskörében nem tudja ellenőrizni, mikor jelennek meg a szom174