A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

A hely máig is meglevő elhagyatottságát elég néhány számadattal jellemezni. A Tüdő tanya távolsága országúttól 3 km, legközelebbi kórháztól (Szeged) 20 km, legközelebbi orvostól (Tüdő Vince idejében: Feketeszél) 6 km. legközelebbi templomtól (Mórahalom) 8 km, (Domaszék, Zöldfás) 10 km, legközelebbi iskola (1854-ben létesült, bojárhalmi) 6 km. Annakidején lelki magárahagyottságuk még kiáltóbb lehetett: „...itt már templom csak a Móra községben vót. Nem is templom, csak kápolna abba' az időbe" még. Aztán Röszke, Horgas, mög Város [ti. Szeged] — ezök mind messze vótak: itt a környékbeli idős asszonyok idejártak Vince bácsihoz, ott imádkoztak." ...1931-ben történt: az adatszolgáltató K. Gy.-nak idétlen gyereke született, „a körösztségöt megbírta, de elmúlt". A pap igen sokat: egy heti munkabérét kérte a sír megszenteléséért, ezért elhívott egy imádságos asszonyt, meg egy jóhangú susztert. A sírásó hozta szenteltvízzel megszentelték a sírt, után a kocsmában megülték a kisgyerek torát...

19 Mit tettek ilyen körülmények között a „hivatalosok"? Nem hittek neki, „fincogtatták", „húzták-vonták a csendőrök: becsukták este, röggelre otthon volt", rendőrökkel figyeltették, a mórahalmi plébános megverette, „mondtak arra fűt-fát"... Az Engi Tüdő Vince ellen indított sajtó-, rágalomhadjáratot tudomásunk szerint a Szegedi Napló indítja meg 1902-ben (4 cikk). 1903-ban egy, 1904-ben két cikk jelent itt meg s ugyanez évben még egy a Torontál с hetilapban. Ezekben Tüdő Vincét „népbolondító"-nak, „alattomos népámító"-nak nevezik, kuruzslással, kártevéssel vádolják. „Amit Tüdő Vince csinál, az már túllépi a fanatizmus határait... belebotlik a butítás légkörébe... nagy diadalára a sötétségnek, mely szabadon tenyészik." 1902-ben tűzrendészeti kihágás miatt elítélik, mert nem jelentette be a Kisasszonynap böjtjén tanyáján tartott gyertyás-fáklyás körmenetet. A sajtó tiltakozik az erélytelen intézkedés ellen, mert „azon a környéken nem csupán a vallási téboly fanatikus alakjai ülik orgiáikat, hanem a közerkölcsiség, a közegészség parazitái is" (4). Az 1904 őszén helyszínre kiszállt — egyházi és világi tagokból álló — bizottság (7) megállapította szabálytalanság mindössze annyi, hogy kamara építésére kapott engedélyt és kápolnaszerű imaházat épített (parturiunt montes...). A tanúvallomások szerint még abban is vétkes, hogy a) fekete misét (!) tart, „hol a vallásosság örve alatt megbotránkoztató erkölcstelenségek történnek"

20 b) jövendőmondással, c) betegek gyógyításával foglalkozik, d) magát Isten kiválasztott emberének hirdeti, „s a hiszékenye mberek vallási érzületét a saját hasznára aknázza ki" e) pénzt gyűjt, s avval nem számol el senkinek (7, 8). Ezt a hangnemet viszi tovább a Szegedi Napló 1909- 1912- és 1917-ben megjelent cikkeiben. A föntebbi idézetek remélhetőleg kellően érzékeltetik e cikkek hangvételét. Zömük —jellemző módon — név nélkül, vagy álnév alatt jelent meg. Az 1902. aug. 2-i cikk (2) szerkesztőségi kommentárja (4. kép) az egyetlen megértő, elfogadó hangú írás a Tüdő Vince körüli sajtóháborúban. Közben Tömörkény is véleményt mond 1903- 1905- 1907- 1909- és 1917-ben közölt írásaiban. 19 Ehhez vö. (Tömörkény 47/335—6). 20 Félreértés elkerülése végett, az Ért. Sz. szerint fekete mise = a) a misét parodizáló szertartás, b) csoportos nemi kicsapongás, orgia. 173