A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)
Varga József: Adatok a szegedi Fogadalmi templom építéstörténetéhez
meghosszabbított építési idő alatt jelentkező újabb rezsiköltségeket, sőt Schulek olyan kikötését is akceptálja, hogy „Amennyiben a szerződött Schulek Frigyes jelen munka tartama alatt munkaképtelenné válnék, vagy elhalálozna, jelen szerződés minden kötelezettségei — és jogaival fiára, Schulek János építészre szállnak, ki is ezen kötelezettségek vállalását aláírásával már most megerősíti. Egyúttal tudomásul veszi építtető, hogy Schulek János, mint Schulek Frigyes megbízottja az építkezés műszaki fölvezetését már most fogja ellátni.'''' E külön-kívánságokat is rögzítő, 1911. dec. 3-án kötött pótszerződés aláírása után a város — a későbbi esetleges viták elkerülése érdekében — a tiszteletdíjra vonatkozó pont értelmezéséül ki akarja kötni, hogy a 2,52 millió után számított tiszteletdíjat a művész olyan átalányösszegnek ismerje el, amely nem változhat ezentúl a tényleges építési költségek arányában, ill. ,,Szerződő felek csakis azon egy esetre korlátozzák a művezetői díj és átalány emelkedést, ha az építtető város olyan lényegbe vágó és nagyobb tervezési munka-többletet igénylő változtatásokat (mint pl. ha a főhomlokzat tervezett kivitele helyett annak egészen kőből kiépítését, vagy ehhez hasonló nagyobb munkát és költséget rendelne el.) " (Kiemelés tőlem V. J.) Ezt a kiegészítést ugyan sem Schulek, sem fia nem írja alá, az azonban a szabályosan megkötött pótszerződés érvényét nem sérti, s miután Schulek terveit a belügyminisztérium is jóváhagyta, az építkezés megkezdése elől minden akadály elhárult. 1912. augusztus 9-én a polgármester értesíti Schuleket a jóváhagyásról, s kéri, hogy a még akkor is hiányzó néhány részlettervet, statikai számításokat készítse el, adja ki az építési megbízásokat, és kezdje meg a templom alapozását. Schulek azonban váratlanul néhány nappal később kelt válaszlevelében szerződésének felbontását kéri. Az elmúlt évtizedek alatt a köztudatban az a hiedelem alakult ki, hogy Schulek és a város között anyagi okok robbantották ki azt az ellentétet, ami lehetetlenné tette a további együttműködést. Úgy hiszem, hogy ez a legenda már csak azért sem állja meg a helyét, hiszen — mint később látni fogjuk — a megbízó és a tervező kapcsolata később sem szakadt meg. Ezzel nem állítom, hogy Schuleknek — mint bármely építésznek — nem lettek volna anyagi vitái a várossal, de az is tény, hogy kívánságait Szeged mindig ki is elégítette. Az igazi indokként úgy érzem, itt el kell fogadnunk a lemondó levél érveit, amelyek távol állnak az anyagi zsörtölődéstől, sokkal inkább az idős ember bölcs előrelátását, számvetését mutatják. (Az 1919-ben elhunyt művész nem is érhette meg a templom felépítését.) „Nagyságos Dr. Lázár György kir. tanácsos polgármester úrnak Szegeden 33.208/1912. tan. szám alatt 1912. évi augusztus 9-én kelt becses sorai kapcsán értesültem arról, hogy a nagyméltóságú belügyminisztérium kivitelre elfogadta a fogadalmi templomra vonatkozó, általam elkészített terveket. Nevezett templomnak ügye immár a megépítés korszakába lép. Szükségesnek tartom, hogy ez alkalommal visszapillantást vessek az elmúltakra és egyszersmind számoljak a jövővel is. A fent idézett utolsó átiratnak kelte és a tervezési munkálatok megindulását jelző első szerződés kelte (1912. augusztus 9. és 1909. május 23.) közötti különbség három évnél hosszabb időközt állapít meg. Három év az én koromban nagy idő. — Kezdetén megbízva munkaerőmben, kecsegtettem magamat ama reménnyel, hogy Szeged szab. kir. város által hathatósan támogatva 3—4 év alatt szerencsésen elvégezzük a programszerű építkezést. — Időközben átléptem a 70 éves életkort és mindinkább érzem munkaerőm ernyedését. A kitűzött feladat ellenben az eredetiek kétszeresére megnövekedett, minek folytán a most elfogadott tervekben megállapított műalkotás megoldására — előre nem látott külső akadályoktól eltekintve és állandó munkaképességet feltételezve —• kétszer annyi időre lenne szükségem. Életemnek nyolcadik évtizedében ily hosszú időt igénylő nagy feladatra vállalkozni, amelynek teljesítésére a virágzó férfikornak állandó szellemi és testi munkaképessége valamint ernyedetlen kitartása éppen elégséges, most már az aggkornak gyarapodó fogyatékosságaival megterhelten vállal14