A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

a harangot a ludasi högybe, ahol egy csőszház mellett állt egy ideig, majd „kihajítot­ták". Egy évig az út szélén hevert, végül Mása Géza és felesége — imádságos embe­rek — a náluk levő fakereszt mellett fölállították. A Radvánszki köröszt melletti harangon a Radvánszki név és 1928-as öntési év látható, ez tehát nem lehet azonos a Tüdő tanyáról elvitt haranggal. Az ájtatosságok végzésében Engi Tüdő Vincének több segítsége is volt. „Örök­befogott" fia, a jóhangú Radvánszki János „énekölt, mint a kántor", ő játszott a harmóniumon is. Engi felesége, ill. a később odavett asszony gondozta az imaházat. Legfőbb segítsége azonban egy, a tanyán lakott kuldus házaspár: Borbély Antal bácsi és Gárgyán Viktor néne voltak. Ők segítettek neki a betegeket ápolni és elmon­dani a nagyszámú, fölfogadott imádságot. „Én adakozást, se pörsölyt, se semmit nem láttam. Ha valaki adott, oda dobta a szobor eleibe" — mondta az egyik szemtanú. Valószínűleg kezdettől fogva „napirenden" azaz naponta vittek hozzá külön­böző betegeket: „mikó nagy gyerök voltam, ahhon jártak orvosolni magukat... az olyan orvosembör vót" (B. J. sz. 1876). „Aj, annyi kocsi vót ottan, jó Isten, nincs Szögedébe a piacon... Vince bácsi prédikálgatott, szögény. Hát ű ennek élt, mög a betegöket gyógyította. Aki csak hozzá mönt, akármilyen vót, akarholyan, ha űtet aprendálta is, a' möggyógyította". Főleg megrontottakat, de gilvásokat, kelevénye­seket, vakokat, némákat, sántákat, süketeket, bénákat, nyomorultakat, ficamodás­ban, bénulásban szenvedőket is vittek hozzá. „Nem mind gyógyult mög: kinek mi­lyen vót az érdeme. Aki tiszta szívvel, tiszta lélökkel mönt, aki ráadta magát, hogy az Istent kéri : azok otthagyták a betegségüket. Ű legjobban azé rontásokat tudott gyó­gyítani... a beteg emönt hozzá, oszt mikor ráimádkozott, mindjárt mög is mondta, hogy ű eztet mög tudja gyógyítani". (A ráimádkozásnak ilyen, diagnosztikus esz­közkénti használata ritka!) Engi Tüdő Vince is megválogatta, kivel foglalkozzék: „ű is tizedölte a népeket". „Imádság által gyógyította űket, mind csak imádsággal, — az nem gyógyított az égvilágon semmivel mással. A jó Isten gyógyította mög a kérésire. Akkor imával gyógyítottak, most mög gyógyszerrel". Engi Tüdő Vince szerénységét, gyógyítói alázatát és orvosló gondolkodásmódját jól jellemzi megjegyzése : „mindig mondta, hogy nem ű, hanem Isten, mög a hit gyógyít". Къ imádságokat ő, a beteg hozzátarto­zói vagy fölfogadott imádkozó-asszonyok mondták el, „akik vezeköltek érte". „Engöm is vittek oda... énneköm azt mondta, hogy három nap kő ott lönni, el nem szabad aludni, éjjel-nappal imádkozni köll." A tápai D. V. elmondta, hogy édesapjának egy falubéli boszorkány „csinálta mög, hogy négy trózsák szalma ro­hadjon mög alatta". 9 Előbb a cérnabarai asszonyhoz 10 vitték el apját, majd Engi Tüdő Vincét hittak el a beteghez. A gyógyító ember és a család határozatát így közölték vele : — „Viktus fiam, mondok valamit, de ne esse kétségbe, no látod szögény apád ennyi idő úta szenved. Ezt a Vince bácsit műnk öregapáddal elkértük, hogy gyüjjön el, nézze mög a betegöt, ne kölljön űtet odavinni. Azt mondta, hogy egy ártatlannak kő kimönni az ű otthonába. Hát mink terád számoljunk... — Akkó még nem ilyen világ vót, mint most: én akkor is Ián vótam, mikor férjhön möntem, nemhogy tizen­hat éves koromba, hát én vótam az az ártatlan..." Egyedül nem mervén, vele egykorás barátnőjével ment ki Domaszékre, „oszt ott kint imádkoztunk, amit a Vince bácsi föladott... Kilenc пар vótam kint" (35/763). 9 Hasonló átokforma a Fehér László típusú balladában. 10 vö. Szegedi Szótár (25) és Tömörkény (15/391). IIA Móra F. Múzeum Évk. T. 161

Next

/
Thumbnails
Contents