A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

Az ő szavaival közöljük a vezeklés, a helyettes áldozatvállalás drámáját: „...ahogy a köröszt feküdt, ez mög az épület, énneköm térgyönállva mög köllött kerülni éjjeli órában, avval a kis ésszel, lánfejjel — gondolhatja. Azt mondta Vince bácsi — föladta, hogy mit imádkozzak — oszt térgyönállva mönjek onnat az oltártúl ki, mög oda be. Hét-nyolc óra vót este: akkor indultam ki, oszt mire vége vót annak, amit föladott, imát, akkorra már hajnali óra vót. Ott, ahogy vót az oltár, ott elkezdtem mondani, de én magamnak, én az apámé magam küzdöttem, nem gyütt énvelem senki se oda. Oszt mikó vége vót, olyan beteg vótam, énrólam úgy szakadt a víz. Homokos rész az, királydinnyés, a térgyembül úgy sörkedözött a vér, oszt ugyanúgy térgyönállva bemönni röggelibe [ = reggeli órákban]. Úgy féltem is azon a senki földjin, avvä a kis ésszé, mög iparkodtam is, hogyha bírok, akkó segítők. Oszt mikó bemöntem inni, Vince bácsi akkó térgyönállva imádkozott az oltárnál: ű is imádkozott, nemcsak én. Ű tudja, hogy mit imádkozott, én mög mindig azt, amit neköm parancsolt. Mikor bemönten térgyönállva, aztán sírtam, picsogtam, mondom: Vince bácsi, nagyon beteg vagyok". Azt mondja: — „Tudom én, hogy mi vagy!" Ászt úgy emelt föl, nem bírtam főkelni. Fölemelt, azt mondta: — „Fiam, még egyször ki kő mönni." - Én mög ríttam, fájt, hogy ilyen küzdelmekön köllött körösztülmönni, aztán mondtam : „Vince bácsi, nem!" — ,,Te apádé imádkozol, én mög teérted. Ki kő mönni". Ű énértem, azé, hogy lögyön testi, lelki erőm. Ki köllött mönni, oszt újabban mondani köllött, de az már rövid volt. Oszt mikó bemöntem, akkó mán nyolckilenc — nem tudom, mennyi idő — löhetött, oszt mondtam: — Most mán itt halok mög. — Dehogy halsz, olyan nyugodtan hazamégy, mint ahogy együtté. Mondta, hogy ne vonakodjak sömmitű se, ű énértem imádkozik... Úgy vártak haza onnan, mint az Tsten a jótött leiköt." Az ő elbeszéléséből ismerjük a kilencedek liturgiáját is. Az imádság szövegét hosszas ismeretség és többszöri kérés után mondta csak el, ismételten kitért, „maguk ehön nem értenek, ehön az imáhon", másról beszélt. Mindez az imádság pogány ráolvasás-jellegére is utal, közismert, hogy ezek szövegét lehet legnehezebben megtudni. A hiedelem szerint ugyanis hatását veszti, ha másoknak elmondják. Üdvözlégy Mária, süketök hallása, Üdvözlégy Mária, némáknak szólása, Üdvözlégy Mária, vakoknak látása, Üdvözlégy Mária, sántáknak járása, Üdvözlégy Mária, betegök gyógyítója, Üdvözlégy Mária, bélpoklosok mögtisztítója, Üdvözlégy Mária, gonosz lelkök kiűzője, (más alkalommal: ...möggyőzője) Üdvözlégy Mária, hihetetlenök fő'világosítója, Üdvözlégy Mária, bűnösök mögtérítője, Üdvözlégy Mária, nyomorultaknak, betegöknek (más alkalommal: szívbajosoknak) mögorvoslója.

11 „Ezt szoktuk ott a Vince bácsinál imádkozni, mert ez éppen tíz [mondat]. Ez az olvasó mönt ott." Az utána elmondott Miatyánkkal együtt egymás után ötször, vagy tízszer, közösen imádkoztak. „Mikó ennek vége vót, ezt éneköltük: Szomorú gyász siralmas életüket ím leteszik Mária előtted... 11 Az imádság szövegét két alkalommal, a jelzett eltérésekkel mondta el. A szöveget már megörökítette Tápéról Bálint Sándor (29). 162