A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

Az ájtatosságokat Tüdő Vince vezette, ő olvasta föl az evangéliumot, prédikált: „beszélt ű maga szörént" (= nem könyvből, szabadon). Egy öttömösi adat szerint eleinte papok is miséztek kápolnájában. Ezt a Szegedi Napló hírei (2, 5) is megerősítik: „az alsótanyai ferencrendi parókia szónok lelkésze vasárnaponként misét szolgáltatott Tüdő Vince házánál". Nem tudjuk, ez a gyakorlat miért és hogyan szűnt meg. A néphagyomány szerint utóbb aztán üldözték: „mögirígyölték tüle a hasznot". „Anyám mög mindig mondta, hogy e' csupa szent embör, olyan szépen tud beszélni. Mer mesélt sokat Vince bácsi, ó, jaj, nagyon szépen, mindig prédikálgatott szögény." Prédikációinak kedvelt témája lehetett a világvége, az utolsó idők : „mög azt is mögmondta, hogy majd amikor az ántikrisztus uralkodik,maj' mennyi népe lössz annak, milyen míveket csinál, hogy'csinál ; — mondta — hogy majd milyen világokat éltök — de én nem érőm meg, kedveseim, de tik mögéritök — olyan fejeik lösznek, mint nektök, de mögösznek bennetöket. A világ vége felé a búcsújáró helyek — kedveseim — begyöpesödnek, mondta Vince bácsi", ki úgy tekinthető, mint a török hódoltság idején kialakult lincenciatus intézményének kései alakja. Akkoriban, a paphiány miatt, alkalmas férfiember fölolvasta vasárnaponként az összegyülekezett híveknek az aznapi leckét, evangéliumot, könyörgéseket. Szólt néhány szót is, de eleinte csak jóváhagyott szöveg alapján (36). A búcsúsokat házában, a mellette épült nagy fabarakkban [„brak" ; ma már nincs meg] és közeli-távolabbi tanyákon helyezték el kocsistul, lovastul. A tanyai búcsújáróhely jelentőségét az ott esett Mária-jelenések, Mária-látomások híre növelte meg leginkább. A hagyományok szerint „hun a kápolnába, hun a kútba, udvarba, lakószobájába jelönt mög a Szűz Mária, mások szörént angyalok".

8 Ezekben az eseményekben sokszor kételkednek maguk az adatközlők is: számos történetet mesélnek, hogy feleségét (1. fentebb), illetve bizonyos Gyuris nevezetű leányt holdvilágnál, fehér lepedőben fölküldött egy fára [ebből merített Tömörkény is (10/57)]: „...hogy igaz volt, nem volt-e... ezt csak a nép hírösztelte. Tüdő Vincétől azt nem hallottam én sose, hogy tán valakinek mondta vóna, hogy ű beszélt a Máriával..." emlékszik vissza az öreg Farkas Antal, a Tüdőköröszt ujjáfaragója. Volt, aki azt is kétségbe vonta, hogy Engi Tüdő Vincénél egyáltalán kút lett volna, pedig az ott lakó Kiri Gyuráné Börcsök Róza állítja, hogy az udvar fölső végiben volt egy gémeskút, ezt azóta betemették: abba látták volt annakidején Szűz Máriát. Mások szerint képet tettek a kútba. Énekös Makra Ferenc búcsúvezető nagyszüleitől azt hallotta, „hogy aki bűtől és nem úgy bűtől kevélységbű, csak úgy titokba : csak a jó Isten tudja, mög én — ez a Tüdő bácsi csakugyan olyan vót — ennek az imádsága által nem volt hihetetlen, létezhetött a mögjelönése. Talán akkó nem is lőttek vóna ilyen csodás gyógyulások"... A hagyomány szerint Aradi Rozika, vak búcsúvezető lány is egy búcsú alkalmával „elragadtatott" és „látta a Máriát". A környék népeit saját körösztje észászlói alatt vezette búcsúkra. Az októberi — minden héten más háznál tartott — rózsafüzér ájtatosságokon „ű vezette az imádságot mindön vasárnap délután. Mindég ott vót Vince bácsi. No, hát hun van most ilyen embör, aaaj..." Bár több adatközlő cáfolta, mások, így Kiri Gyura is vélekszenek arra, hogy Tüdő Vincénél harang is lett volna, mellyel misére, újhold szombati ájtatosságokra és vihar ellen harangoztak volna. Vince bácsi halála után Radvánszki Jani eladta 8 Kavics (Kiss Gyula) tudni véli, hogy Tüdő Vince naponta beszélt Máriával, ki megmondta neki, fa- vagy kő-imazsámolyán térdelve ájtatoskodjék aznap. — Ő ír arról is, hogy az elsötétített szobában egymagában ülő Tüdő Vincének tanácsadás végett megjelenő angyalok „formás nyomocskáit" az asztalon levő lisztben szemlélhették a hívek (1). 160