A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Grynaues Tamás: Engi Tüdő Vince – a legenda és a valóság

sömhön szükségös".

5 Ezt azonban már a paraszti közösség szigorúbban ítélte meg: „mink abba' az időbe' úgy állapítottuk mög, hogy nem szeret dógozni, oszt ezer foglalkozik evvel, de volt, aki szent embörnek nevezte. Mikor ű imádkozott és kezdőit gyógyítani, akkor azután hordtak itt össze neki annyi pénzt, hogy abbú lőtt egy kis kápolnácska." 1900—1902 táján Ördög Pál és Farkas Illés — „azok is nagyon jártak ide a Vince bácsihon így imádkozni" — segítségével készült vályogból, cseréptetővel a kápolna, „mikor építközött, az én apámat is elszólította, vályogot hordani. Ingyen. Úgy építötték azt a házat" — emlékezik vissza M.M. Ekkor állították föl a később már csak „Tüdőköröszt" néven ismert feszületet a hármas útelágazásnál.

6 Az elpusztult keresztet 1965-ben megújították. (A századforduló előtt ezen a helyen nem volt kereszt!) „Templom csak a Móra községben volt, nem is templom, csak kápolna, abba az üdőbe még. Azután Röszke mög a Város, ezök mind messze vótak. Itt a környékbeli idős asszonyok mind idejártak Vince bácsihon, ott imádkoztak". A kápolnát télen-nyáron kertjében szedett, illetőleg cserepes virágok díszítették. Az oltáron Szűz Mária „gyönyörű szobra" állt, egyik oldalt a „lordesi Mária", másikon Jézus szíve szobrot láthattak hívei. Kápolnájában hajnalban és reggel „óraimát" tartottak, ennek kezdetét csengővel jelezték. „Vótak 65—70 éves üdős asszonyok, azok sűrűn gyüttek ide imádságot tartani: Tüdő Vince könyvbűi imádkozott, űutána mondtuk a dicsőségöset, nagy rózsafüzért." A tápai D.V. emlékezete szerint két kápolna lett volna: „az egyikbe Vince bácsi maga imádkozott, emitt mög a népek" — ezt azonban a többiek nem erősítették meg. Egy adat szerint kápolnáját naponta háromszor térdenállva megkerülte. A napi ájtatosságokon kívül rendszeresen tartottak kilencedeket, „Szent Ferenc, szent Anna kilencedét, mög azokat a lordesi kilencedöket" (többnyire a betegök gyógyulásáért); litániákat s búcsúkat. Ez utóbbiakat mindig újság szombatján, újhód szombatján, „amik héten mögújul a hold", azaz holdújulás utáni szombatnapon — „az a Szűz Mária napja — délután kezdték

7

, hajnalig vezekölt a nép. Akkó zavarta űket el: — mönjetök templomba! Mindég beértünk Rókusra (SzegedRókusra) 10—11-re misére." A búcsú alkalmával „a kápolna oltárát háromszor köllött térgyönállva körűmönni". „Azután mönt a körforgás: elkezdték itt a végin, az imaház véginél... möntek térgyönállva körű: a kápolnát mögkerülték a körösztig. Aztán imádkoztak, gyertya égött a kezükben. Háromszor körülkerülték, oszt bemöntek vissza a kápolnába. Rengeteg sokan vótak... Mária-lányok fölöltöztetve vitték a lobogót fehér ruhába, aztán mönt utána a sok nép. Annyian vótak, hogy egymástól alig tudtunk mönni." Egy évben háromszor volt nagy búcsújárás — nagy valószínűséggel szent Antal napján, Péter-Pálkor, — a harmadik bizonytalan. „Vót tán 4—500 szömély, tán néha még hat is." 5 E magatartás gyökereinek kutatásánál közismert ó- és újszövetségi idézetek nem hagyhatók figyelmen kívül: „Szegénységet és gazdagságot ne adj nekem, táplálj engem hozzám illendő eledellel" (Péld. 30:8). „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok... ne aggodalmaskodjatok a holnap felől... elég minden napnak a maga baja" (Máté 6.: 25/a, 34/a, 34/c), és a Miatyánk negyedik kérése: „...a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (Mt. 6.: 11). 6 Már egy 1902-es újságcikk (3) megemlékezik a kereszt állításáról, föliratán (6. kép) 1907 (? 1901) évszám olvasható. A Szegedi Napló 1909. évi cikke (13) viszont „kőalapon magas kőkeresztről" tudósít — nyilván felületesen, mert ennek nyomát sem találtuk. 7 Az újságcikkek ezt is egymásnak, — de még önmaguknak is — ellentmondóan, más-másként tudják: „a kápolnához éjjelenként egész csapatokban siet a nép" (1, 7); „istentiszteleteket tartott éjfélkor" (9); „minden holdújulásra eső kedden és pénteken misét mond, öreg bőrkötésű könyvből felolvas és hogy nagyobb legyen a hatás, még csuhát is vesz föl magára" (13), — más cikk viszont (2) holdtöltekor (!) tartott istentiszteletekről tudósít. 159-