A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.

Kaminos pitar (Apátfalva. Kossuth u.) Juhász A. felvétele (1966) A súlyom (sujom) tésztáját liszt, tojássárgája, íéföl összekavarása után keményebbre gyúrták, ujjnyi vastagra nyújtották, majd másfél ujjnyi széles csíkokra vágták. A feldarabolt tésztát hosszában a két végén bevágták és körösztalakot képeztek belőle, azután zsírban kisütötték és megcukrozták. A tojásos perecet kicsi gyerekeknek sütötték. A palacsinta tésztájához hasonló pépből tepsziben sütötték az olajos vagy kavart pitét. Gyakrabban készített pogácsafélék voltak a zsíros, cúkoros, sós, túrús és töpörtó's pogácsa. Az utóbbinak élesztő nélküli gyúrott és kelesztett leveles változata is ismeretes. A rétes is lehet gyúrott és kelesztett. A gyúrott nem általános. A kelesztett rétest finom, ún. réteslisztből készítik. Tésztáját tejjel és tejben áztatott élesztővel finom hólyagosra kidolgozzák, majd kicsit kelni hagyják. Utána kicipózzák és széjjel nyitott asztalra terített abroszon a cipót zsírral megkenik és akkorára, mint az asztal, széjjelhúzzák. Közben, hogy ne szakadjon, zsírral kenik. Azután az egyik oldalon az asztal hosszában beleteszik a tölteléket és az abrosszal fó/gurítják. Régebben kerek tepsiben csigaszerűen helyezték el. Töltelékül túrót, káposztát, almát, mákot, tököt, lekvárt, cimetet, cimetes rizskását, vagy csak cukrot tettek bele. Apátfalván a lakodalmak és nagy ünnepek igazi süteménye a gyúrott béles volt. Egy béleshez — amit kerek tepsiben sütöttek — a liszt mellé fél liter zsírt, fél liter tejfölt, fél liter cukrot, 2 tojást és egy borospohár (1 dl) vizet használtak. Ezt a tésztát két részre osztották. Előbb az egyiket nyújtották el kerekre és beletették a megzsírozott tepsibe. Erre került a tőtelék. Legkedveltebb volt a diós béles. Töltötték mák136