A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

†Herpei János–Kovács Áron: Újabb adatok az aradi és szegedi bokályokról

Kisküküllő-megyében : Dicsőszentmártonban 1803-ban : Egy fél ejteles, elölről egészen eltört ajakú, aranyos virágzással vont Aradi boka/, mellynek feneke széllye ónba foglaltatott, füleihez pedig on gombos fedele fenn álló on soroknál fogva foglaltatott, de már a fedele és feneke közül való onnyán kívül haszon vehetetlen. (Az unitárius egyh. vizitációs jegyzőkönyvéből.) Kolozs-megy ében : Türében: 1802-ben: Négy Aradi kantso. Sorra véve a fennti tételeket, megállapíthatjuk, hogy az erdélyi Marosmente legnyugatibb részében fekvő Kéméndről feljegyzett 12 bokályt, bárha aránylag közel találjuk Aradhoz, mégsem ennek a városnak, hanem a sokkal távolabban levő Szeged nevével jelölték, tehát bizonyosnak tarthatjuk, hogy eredetét is ott kell keresnünk. Fontos azt is megjegyeznünk, hogy e közlemény adatai közül ez a legkorábbi (1726) s csak egy-két évtizeddel követi az 1963-ban megjelent cikkből ismeretes désfalvi bokály korát. Ennek az edénynek jellegzetességeként megjelölt „tarka" jelzőből csak annyi tűnik ki, hogy nem volt egyszínű, hanem mintázott. Ugyancsak Hunyad-megyében találjuk a branyicskai példányokat is. Tekintettel arra a körülményre, hogy a leltározók 1756-ban csak 1 szegedi bokályról, mígnem öt esztendő múlva már 6 szegedi kancsórói számolnak be, tehát a többletet — hacsak a Jósikák más udvarházukból nem hozatták át — időközben kellett szerezniök, s ilyeténképpen előállításuk is netalán-tán az 1756—61. évek között történhetett. (Meg kell jegyeznünk, hogy a hol bokály, hol pedig kancsó megnevezés alatt ugyanegy-fajta edényt értettek.) Ezek után ha a színezést vesszük taglalás alá, megállapítható, hogy a „kék" szín a máz, a „sárga festékű" a mintázat színezését jelöli, ezt az utóbbit pedig semmiképpen sem lehet másnak tartanunk, mint a szegedi bokályoknál eddigelé jellegzetesnek megismert, de már kissé kopott míniumos és aranyos színezésnek. Ha ehhez még hozzásorozzuk az edény „félejteles" űrtartalmát, mindenképpen párját találjuk a korábbi cikk kilyéni és a Székely Nemzeti Múzeum egykori példányának. Hasonlóképpen a Maros vonalán elterülő Spring szegedi kancsójáról már semmi egyebet nem tudunk meg, minthogy az udvarházban 3 darabot őriztek, s hogy Erdély nyugati határától bennebb jőve, még itt is mindég szegedi és nem aradi névvel nevezték. A marosszéki Marosvásárhelyen 1787-ben 1 példány szegedi bokály íratott össze. Ezutántól számítva már csak „aradi" megnevezéssel találkozunk. — 1812-ben: egy pár aradi kancsó, — más pár zöldes aradi kancsó és három pár tarka aradi kancsó bukkan elő. A „tarka" színjelölés itt sem jelenthet egyebet, mint amit a kéméndi bokálynál feltételeztünk, a „zöldes" színezés alatt pedig — a logikailag helyes megjelöléstől eltérőleg — csakis a máz színét érthették, mert hogyha a mintázat lett volna ilyen színű, abban az esetben a máznak legalábbis fehérnek, vagy sárgának kellett volna lennie, hogy a zöld színű mintázat rajta látható legyen ; a máznak fehér, vagy sárga színét — már feltűnő voltuk miatt is — föltétlenül megemlítették volna az összeírok. Előttünk minden esetre szokatlan ez a „zöldes" máz, minthogy erre eddigelé még nem fordult elő példa az általunk ismert szegedi-aradi bokályok között. — Ugyanebben a városban 1790-ben 2 aradi ónfedeles és 1793-ban 5 fedeletlen aradi bokály íratott össze. 1815-ben 2 ónfedeles aradi és 12 (valószínűleg fedeletlen) aradi 108