A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)

László Gyula: Terra Avarorum

átellenben van-e a túlsó parton, vagy a településsel egyazon oldalon fekszik (Rozner Gyulának a Mezőföldön tett megfigyelései szerint a víz másik partjára temetkeztek). Nem is kell talán említenem, hogy a temető ilyen, vagy amolyan helyzetéből a veretek formájánál százszor értékesebb másvilág-képzetekre, illetőleg azok különbségeire következtethetünk. — Ha már a földrajznál tartunk, hadd említsem meg a földrajzi környezet és a rajta folytatható gazdasági tevékenység kapcsolatát. Egyáltalán nem közömbös tehát, hogy egy-egy népesség milyen területen telepszik meg. 3. A tájolás, sírmélység stb. kérdései Ezek eddig is jó szolgálatot tettek régészeinknek sírcsoportok, népek stb. elkülönítésében. Ma sem tudjuk pontosan, hogy a tájolás mit jelent (talán a keletnyugati tájolás kézenfekvő magyarázatán kívül). Jelenti-e a másvilág helyét s ha igen akkor arccal, lábbal fordul-e feléje a halott vagy csupán az eltemetés időpontja kötött s ekkor a sír éppen a nap állása felé néz? Ám egy bizonyos, hogy a sír és a tetem tájolása semmiképpen sem „divat" kérdése. így tehát csak azok vélhetik, hogy a koraikései avarkor között „divatváltás" történt, akik nem számolnak azzal, hogy a koraiak Ny—K-i irányban, a későiek erre csaknem 90°-kal elfordultan temettek! Ez csak hagyománybeli, következésképpen származásbeli különbséget jelenthet! Emlékeztetni szeretnék ezzel kapcsolatban, hogy a dzsungáriai kapun túl az égtájak éppen fordított jelentőségűek, mint azon innen. Arra is felhívom a figyelmet, hogy az égtájak általában puszta, sík, tengermelléki területeken jutnak nagyobb jelentőséghez, míg az erdős területeken a tájékozódás elsősorban a folyók mentén történik, és a másvilág elképzelésekben is a folyó, a víz játszik szerepet, nem az égtáj [1. fentebb felvetett kérdéseinket a temető és a víz kapcsolatáról : talán ebben is halvány utalást találhatunk az őshazákra?]. — De ezeket a kérdéseket minden régész jól ismeri, éppen csak említem őket, mert a népi-etnikai kérdésekben — úgy látszik —, az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnünk nekik. 4. Az ón. „állatcsont mellékletek" Ez sem csupán az állattartásról ad becses ismereteket, bármennyire fontos is az egyes állatfajták származási helye és természetüknek a velük való foglalkozást megszabó volta. Arról van szó, hogy pl. a nagycsaládi étkezéskor a családtagok fontosságok szerint részesülnek az állat egyes részeiben. Megfigyelendő tehát, hogy vajon a temetéskor is érvényesült-e ez a rend vagy a halott külön lakomában részesült? De az is lényeges e kérdésben, ami nincsen: miért van egyes sírokban (nemcsak a „gazdagokban"!) étel s miért nincsen más sírokban útravaló? Ide tartoznék az ún. tojásos temetkezés kérdése is. Jó ideig azt hittük — vagy legalábbis én azt hittem —, hogy csak fiatal nők sírjában található s valamilyen termékenységi áldozattal magyarázható. Két — nálam készült — szakdolgozat adatgyűjtése meggyőzött, hogy mindkét nemnél és minden életkorban meglévő temetési szokás, de általában a szegényebbjénél. A feltámadás jelképe lenne, mint annyi népnél az újkorban, vagy netán mégis a termékenységhez kapcsolódik, vagy éppenséggel egyszerű eledel lenne? Feltehetően a mindenkori őslakossággal volt kapcsolatban, mert a baromfitartás letelepedést jelent, feltéve, ha nem vízimadarak vagy más tojók tojásáról van szó. Itt is felvetendő, hogy miért csak kevésnek jár ez a temetés egyes nagy lélekszámú temetőkben, és hogy a temetőképen belül van-e valami törvényszerűség e sírok elhelyezésében. 68