A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 2. (Szeged, 1974)

P. Hartyáni Borbála–Nováki Gyula: Gabonalenyomatok a Körös-csoport edényein

d) Gramineae (Pázsitfűfélék) 23 db pelyva lenyomata.

21 e) Lathyrus sp. (?) (Lednek ?) (1. ábra). 1 db mag.

22 Alakja kissé ovális, széles, a köldöki résznél laposabb. Felületén, főleg az egyik oldalon halvány, finom redőzöttség van, a mag egyharmad részén vékony hasítékvonallal a köldöke alig látható. f) Bromus sp. (?) (Rozsnok ?) 1 szem.

23 A félig toklászos szem keskeny, hosszúkás, alapi része az agyagban maradt, közelebbi meghatározása nem volt lehetséges. Az edények felületén levő sérült kalászka és pelyvatöredék-lenyomatok cséplés utáni hulladékból származnak. A lenyomatok között talált néhány ép szem kivételével a cséplés alkalmával azok a toklászos szemek jutottak a pelyva közé, amelyek részben fejletlenek, részben éretlenek voltak és ezért a csépléskor a pelyvalevelek közül nem tudtak kihullani, vagy a munka során összezúzódtak. A lenyomatok megőrizték az ép és törött szemek eredeti méretét, ellentétben a szenesedéit növényi maradványokkal, amelyek összezsugorodnak. Méretük a mai, azonos fajhoz tartozó búzáéhoz hasonló. Felvetődik a kérdés, milyen lehetett az e korban termesztett kalászok mérete, hogyan alakult a kalászkák száma, milyen volt a szalmaszár hossza és szilárdsága és a kalászok tömöttsége. Ezekre a kérdésekre a fentiek alapján csak óvatosan következtethetünk. A kalászok méretéről és a kalászkák számáról ez a lelet egyik fajnál sem ad választ. Még azt sem tudjuk megmondani, milyenek voltak a kalászkák: hosszú vagy rövid szálkásak, a lenyomatokon ugyanis a szálkáknak csak töredékei voltak láthatók. A kalászok tömöttségéről azonban a lenyomatokon levő kalászorsók hosszmérete alapján tudunk következtetni. A két lelőhelyről megmért 20 db Triticum monococcon kalászorsóból 13 db-nak a hossza 2,4 mm-ig, 6 db-nak 2,5—3,1 mm között váltakozik és 1 db 3,6 mm volt. A Triticum dicoccum kalászorsójának hossza a mérhető 4 db-nál 1,5 mm, 2,4 mm, 2,5 mm és 4,9 mm volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a recens búzánál a 2,4 mm-nél kisebb hosszúságú kalászorsóval rendelkező búzát az „igen tömött" kalászúak csoportjába sorolják, akkor a fenti méretek alapján a két neolitikus telepről származó Triticum monococcumot a kalászok tömöttsége szempontjából az „igen tömött" (65%), a „tömött" (30%) és a „középtömött" (5%) kalászú csoportba helyezhetjük. A mérhető búzaszemek nagysága és a kalászok tömöttsége alapján ugyanakkor feltételezhető, hogy a két neolitikus telepen levő Triticum monococcum és Triticum dicoccon kalászai méretben nem sokban különbözhettek a ma megtalálható hasonló recens fajoktól. A fentiek alapján tehát az eddigi feltételezés ma már bizonyítottnak tekinthető : a Körös-csoport népessége növénytermesztéssel is foglalkozott. Az említett lelőhelyekhez hasonlóan két búzafajt termesztettek, egyéb termesztett növényt egyelőre még nem sikerült kimutatni. Nyitott kérdés marad, vajon a két telep lakói a lakóhelyükhöz közel termesztették-e a búzát, vagy távolabbi vidékről került hozzájuk. A két lelőhely igen közel van egymáshoz, közöttük a távolság kb. 10 km. Mindkét telep a XIX. századi szabályozás előtti Tisza egyik erős kanyarulata mellett, annak balpartján fekszik, melyet feltehetően gyakran öntött el árvíz. így valószínűbb, hogy a búzát nem közvetlenül a telep közelében, hanem távolabb, kevésbé vízjárta területen termesztették. 21 Lelt. sz.: 66.3.97, 110, 122 (2 db), 147 (2 db), 160 (2 db), 163, 175, 200 (2 db), 213 (3 db), 219 (2 db), 259 (2 db), 312, 323, 351, 445. 22 Lelt. sz.: 66.3.26. 23 Lelt. sz.: 66.3.133. 7